 |
| Ivett |
 |
| Eduárdó |
 |
| Ádriána |
Hulió Albertó "válaszolt"a lány kérdésére...
-Rólunk?
-Nem a szomszédról!!! Mondta flegmán Zsáklin.
-Sürgős lenne szólnom?
-Igen! Tudni szeretném mikor lesz az esküvőnk!
-Miért olyan fontos az esküvő ?! Szökjünk meg mondjuk most azonnal!
-Jól érzed magad?! Én meg mondtam nem szököm el soha!!!
-Pedig úgy minden egyszerűbb lenne!
-Jah esetleg neked!
-Családi szempontból nekem sem lenne egyszerű nehéz lenne anyut és Vandát egyedül apuval hagyni de érted képes lennék rá!
-Hulió Albertó ne felejtsd el egy fiúnak egy lányért nem szabad eldobni a családját ahogyan a lánynak sem egy fiú miatt.
Egy szerelem bár mikor elmúlhat de a család az mindig megmarad!
-Ha annyira megmarad a család akkor elkellene viselnie a családnak azt akit én szerelmemet!
-Ebben is van valami, de érts meg!
-Jó persze megértelek elhiszem, hogy nem akarod a szüleid eldobni!
-Köszönöm, hogy megértesz!
-Ez természetes! Csókolta meg a fiú lányt.
-Szeretlek ! Mondta a lány.
-Én is szeretlek téged!! Megígérem neked hogy gyönyörű esküvőnk lesz, mert megérdemled, hogy gyönyörű menyasszony legyél és tisztességesen
menj férjhez! Csak tudod már annyira szeretnék veled lefeküdni! A fiú amikor ezt mondta észre sem vette mit mond ( hát nem éppen azt mondta amire pontosan gondolt)
-Öhöm azt gondoltam szerelmem... Jött zavarba a lány.
-Mármint nem úgy!! Mentegetőzött a fiú. XD
-Nem akarsz velem lefeküdni? Kérdezte a lány kissé megijedve...
-De igen de áhh... Szóval a lefekvés alatt azt értem, hogy minden éjjel melléd feküdni és minden reggel veled ébredni!!
- Jól van értelek! Amúgy mióta nem voltál együtt senkivel?Kiváncsiskodott a lány, mert gondolta hogy a fiú kissé már meg van örülve...
-Rég!
-Hmm mi az rég?? Amióta együtt vagyunk?
-Nem...
-Régebb óta?? Kérdezte mosolyogva Zsáklin.
-Aha... A fiúnak kissé kínos volt erről beszámolni, mert így kicsit puhánynak érezte magát de Zsáklinnak viszont jól esett ez...
-Miattam? Kérdezte a lány...
-Nem a puri (öreg) Emi néni miatt!! Még szép, hogy miattad.. Simította meg lány kezét a fiú.
-Miért?
-Mert csak te kellesz nekem.
-Nekem is csak te kellesz!!
-Akkor nyugodt vagyok!
-Na de mondd még is mennyi ideje nem...?
-Egy hónapja....
-Húha az nálad akkor nagyon nagy dolog!
-Nem nagy dologm ha szerelmes az ember észre sem veszi... Habár téged nem lehet nem észre venni!
-Ezt most vegyem úgy hogy...?
Hulió Albertó közbe szólt: -Vedd úgy, hogy megörülök érted és már nagyon szeretném, ha az enyém lennél!
-Én is így érzek szorította meg Zsáklin Hulió Albertó kézfejét.
Később pedig el mentek kajálni majd pedig haza vitte Zsáklint Hulió Albertó...
A délután folyamatában történt egy érdekes dolog nézzük csak.
Hulió és Hulió Albertó a nappaliban ültek egyszer csak megszólította Hulió a fiát.
-Már akartam tőled kérdezni hogy azon az eljegyzésen miért táncoltál te az exem lányával? Kérdezte felháborodva Hulió.
-Miért ne táncolnék vele?
-Ezt most ugye nem kérdezted komolyan Hulió Albertó?
-De igen....
-Első sorban mert az exem lánya. Másrészt pedig nem illik idegen lányokkal táncolni kérdezés nélkül!
-Hmm de illem tudó lettél! Amúgy nem idegen nekem!
-Ezt hogy értsem?
-Egy iskolába járunk! Már beszéltünk is!
-Mit beszéltél vele?
-Nincs semmi közöd hozzá!
-Tetszik neked igaz?
-Meg van a véleményem róla az biztos.... Tette a fiú az állára a kezét majd mosolygott egyet.
-Feledkezz meg fiam arról a lányról nem akarok Melisszáékkal foglalkozni nem bírom azt az Alexet! Azt hiszi hogy nagy valaki miközben egy kis senki!
-Majd meglátjuk mi lesz! Állt fel Hulió Albertó mérgesen de azért még egy mondatot el mondott:- Amúgy ha tudni akarod
Eduárdó rakott vele össze táncolni.
-Ne forduljon többet elő! Szólt még egyszer fiára Hulió.
Ivett leült Hulió elé majd kérdezte mi történt:
-Mi történt?
-A fiadnak tetszik az exem lánya! Te tudtál róla igaz.
-Dehogy! Miért mondta volna el nekem na és miből vetted ezt le?
-Szokott vele beszélni na de hogy, hogy beszélnek és miről?
-Kémia órán össze vont az órájuk és párba tette őket a tanár.
-Csak mondott valamit a fiad ha tudsz ilyeneket! Na de ha szoktak beszélgetni akkor gondolom nem csak a tanulásra gondolt Hulió Albertó!
-Ennyit mondott nekem csak Hulió Albertó.
-Remélem nem áll szándékába játszani azzal a lánnyal mert akkor nagyot balhézom azzal a majom képű Alexszel!
-Na és ha egymásba szeretnek?
-Hulió Albertó és a szerelem?? Ennyire azért ismerem a fiam, hogy tudjam hogy a szerelem nem neki való!
-Nincs megszabva hogy a szerelem kinek való és kinek nem az csak úgy jön!
-Akkor sem! Az nem fordulhat elő!
Ivett csak ezt gondolta: Jajj ha tudnád, hogy már elő is fordult....
Hulió Albertó ideges lett és a végén lement Érdre Eduárdóhoz....
-Nem tudtam elmondani neki pedig most itt lett volna az alkalom.... Béna vagyok... Mondogatta magának Hulió Albertó útközben...
Mire oda ért kissé lenyugodott....
Zsáklin a délután folyamatában pedig megnézte Dzsémivel Adriánájék lagziját...
-Jajj de szép az én Hulió Albertóm... Szorongatta a kis párnáját Zsáklin miközben ezt mondta....
-Jól, jól van Zsáklin nyugi!!!
-Jajj és milyen jól táncol nem??
-De, de!!! Erről jut eszembe hol voltatok hogy ilyen későn értél haza?
-elvitt e Mekibe kajáltunk!
-És nekem nem hoztál egy hambit??
-Nem én fizettem nem követelhettem hogy vegyen neked is!
-Akkor vettél volna a saját pénzedből. Ne is tagadd! Eszedbe sem jutottam!
-Jajj ne hisztizz már! Bármikor elmehetsz és vehetsz magadnak úgy hogy kuss!!
Eközben Eduárdó és Hulió Albertó már dumálgattak Eduárdójék szobájában..
Ádriána meg egy váratlan percben felhívta Zsáklint!
-Szia Zsáklin!
-Szia Ádriána! Hogy vagytok?
-Jól! Ti?
-Mi is! Mizu?
-Itt van nálunk Hulió Albertó!
-Tényleg? Nem is mondta, hogy megy hozzátok!
-Hmm mondania kellett volna tán?
-Jahm öhm igen...
-Mi van köztetek?
-Nem telefon téma!
-Értek mindent! Csak okosan!
-Butának ismersz?
-Hát rá lehet venni téged butaságokra én is rávettelek nem egyre téged!
-Ez igaz! De ebben az esetben tényleg tudom mit kell tennem!
-Örülök neki!
Majd folytatták ők is a beszélgetésüket és lassan ez a nap is eltelt....
Elérkezett a hétfő. Mikor Zsáklin reggel a suliban a második emeleten meglátta Hulió Albertót háttal állva a korlátnál. Oda ment hozzá, de a fiú
elég furcsán viselkedett.... Nézzük csak miért:
-Szia szerelmem! Ment oda Zsáklin a fiúhoz s adott a szájára egy puszit.
-Hmm szia.
-Mi van veled?
-Hmm semmi na és veled kipihented a bulit?
-Aham persze! Na és te?
-Jah én is, de neked fárasztóbb volt!
-Nekem? Miért?
-Láttam mennyit táncoltál főleg egy- két emberrel!
-Ajaj úgy néz ki én Rafael Zsáklin Fernanda már megint féltékennyé tudtam tenni a kemény lelkű Kolompár Hulió Albertót!
-Áhh nem vagyok féltékeny! Na és hogy, hogy másodszor?
-Múltkor Pedró miatt voltál most pedig most is tudom miért vagy az!
-Ja igen Pedró! De ez más most ki az a gyerek akivel annyit táncoltál és kézen fogva mentetek táncolni,
-Ohh hát igen nagyon sok okod van miatta féltékenynek lenned!! Ne csináld már ezt!! Ő a második unokatestvérem Diégó!
-Nem te lennél az első a világon aki a második unokatestvérével kezd!!!
-Miért úgy néztem ki mint aki kezdeni akar bármit is vele???
-Hát eléggé mosolygós kedvedbe voltál mikor táncolgattatok.
-Ejha és ez egyből valamit jelent! Nyugodj meg én testvérként szeretem azt a gyereket na és fiatalabb, mint én!! Dzsémivel egyidős kérlek fejezd be a féltékenységet!
-Jó te nem érzel semmit de vajon ő?
-Ő sem ezt haláli biztosan tudom!
-Na jó remélem így van!
-Most mennem kell órára majd beszélünk!
Az első óra után pedig dumálni kezdett Annabella és Zsáklin.
Zsáklin elmesélte milyen volt az eljegyzés majd pedig Annabellának volt mesélni valója.
-Na és neked milyen volt a hétvégéd? Kérdezte Zsáklin Annabellától.
-Történt velem egy váratlan jó dolog!
-Hmm?? Micsoda? :)
-Szombaton beszéltem itt a parkba Pedróval és azt mondta nekem hogy be kell vallania egyre jobban tetszem neki és hogy lehetne-e szó arról hogy
elmenjünk együtt valahová nem mint két jó barát hanem randizni...
-Wooow!! Erre te?
-Bevallottam hogy nekem is bejön ő és hogy persze elmehetünk azt mondtam!
-Jajj de jóóó! :) Örülök nektek!
-Köszi aranyos vagy!
Majd később a szünetben össze futott Zsáklin Kamilla nénivel vagy is az énektanárnővel.
-Jó napot kívánok! Köszönt kedvesen Zsáklin.
-Szia drága! Ma is lesz ének tehetséggondozás! Ugye jössz?
-Persze!
-És készültél a kedvenc külföldi előadód egyik dalával?
-Persze a szöveget tudom kívülről már elég régóta. Gyakoroltam is énekelni! Maximálisan fel vagyok készülve!
-Rendben akkor kettőkor találkozunk!
-Oké :)
-Ki a kedvenc külföldi előadód? Kérdezte Hulió Albertó Zsáklin háta mögül előbukkanva.
-Wááá te itt vagy?
-Aham...
-Jah amúgy nagyon régi de nekem ő az egyik kedvencem Alicia Keys. Ismered?
-Persze wúúú az tényleg nagyon régi! Él még az a nőci?
-Igen csak már kicsit öreg....
-Melyik zenéjét szereted?
-Fallin-t meg No one-t ez a két száma nagyon komoly!
-Aha biztos most így a címről ez nem ugrik be nekem.
-Majd egyszer eléneklem neked mindkettőt.
-Benne vagyok!
-Oké :)
-Na és ma is lesz plusz ének órád?
-Aha...
-Akkor megvárlak!
-Rendben.
-Na én most lépek Robertóhoz majd következő szünetben beszélünk.
-Jól van!
Fiú adott a lány arcára egy édes puszit majd elindult Robertó felé aki zaklatott volt a mai napon apja és anyja találkozása miatt miatt....
-Na tudsz valamit anyádékról? Kérdezte Hulió Albertó Robertót.
-Nem semmit de én nem akarom hogy anyu és közte újra legyen valami már 13 éve nem láttam egy rohadt telefont nem ejtett most meg felbukkan
és nem is velem vagy a húgommal anyámmal akar beszélni kettőjükről.
-Annabella nem tud erről ugye?
-Nem akartam ezzel felzaklatni te is tudod egy és féléves volt amikor anyut elhagyta apu. Nem is ismeri őt.
-Hmm még most sem értem hogy tudta ezt megtenni apád...Szólj ha segíthetek valamiben!
-Kösz így lesz! Máris lenne egy kérésem!
-Mi lenne az?
-Zsáklinnak se mondj semmit erről nehogy a végén tőle tudja meg Annabella.
-Jó persze köztünk marad minden!
-Köszi...
Aztán elkezdődött újra egy óra.
Az utolsó óra után pedig telefonált Robertónak az anyja...
-Fiam azonnal gyere értem!
-Mi történt anyu?
-Apád szörnyen depressziós meg van őrülve nem enged el engem!! Most épp a mosdóban van de bezárta az ajtót nem tudok elmenni gyere értem!
-Ott vagyok azonnal.
-Tudod a Gold hotelben van a 118-as szobába gyere értem !
-Jó, jó indulok. Tette le a telefont a fiú.
-Mi történt kérdezte Hulió Albertó izgatottan.
-Anyu felment apám lakására apám bezárta nem akarja elengedni oda kell mennem!
- Jövök veled!
-Rendben!
-Menj előre én majd követlek a saját kocsimmal csak beszélek Zsáklinnal.Mondta Hulió Albertó
-Jó ne mondj neki semmit a dologról! Ja és a Gold hotelnél talizunk!
-Oké! Óvatosan vezess!
Hulió Albertó elindult az ének terem felé ahol meglátta Zsáklint.
-Szépségem nekem most mennem kell Robertóval intézek valamit igyekszem vissza érni a ének órád végére aztán a tied leszek egész délután!
-Hmm ez jól hangzik! Na menj és intézkedj! De ugye nincs semmi rossz dolog?
-ÁÁÁ nem semmi na majd beszélünk! Adott egy szájra puszit a fiú a lánynak majd rohant a kocsihoz s a második piros lámpánál meg is látta a
kocsi sorban Robertót. A fiúk leparkoltak a hotel parkolójánál majd bementek a hotelbe.
-Na és most merre megyünk? Kérdezte Hulió Albertó miután bementek.
-A 118-as szobába megyünk.
Lifttel felmentek majd megkeresték a 118-as szobát.
-Itt van! Mondta Hulió Albertó.
-Aham látom!
Oda mentek a 118-as hotel szoba ajtajához majd Robertó kopogni kezdett.
Robertó apja közeledett az ajtóhoz majd ezt mondta:
-Ki az és mit akar? S miközben ezt kérdezte közben nyitni kezdte az ajtót...
Erre Robertó így felelt- A fia....És erre kinyitotta az ajtót Gabi vagyis Robertó apja és akkor döbbent rá Robertó hogy lenyűgöző köztük
a hasonlóság.... És Robertó befejezte a szót amit nem fejezett be: fiaaad mondta.
-Robertó? Nézett Hulió Albertóra Gabi s közben arra gondolta, hogy ez a gyerek vajon kire hasonlít, mert nem rá sem Robertó anyjára Robertóra
nem hasonlít az biztos.
-Nem, nem én hanem ő mutatott Hulió Albertó Robertóra.
Elkapta fejét Gabi és Robertóra nézett ugyan olyan döbbenettel mint amennyire Robertó is elcsodálkozva nézte őt.
-Fiam! Mondta mosolyogva Gabi.
-Hol van az anyám?Kérdezte Robertó
-Gyertek beljebb! Mondta Gabi majd a nappaliba mentek.
-Ohh Robertó de jó hogy itt vagy mondta Roberta Robertó anyja
-Hol van Annabella? Kérdezte Gabi.
-Ilyenkor már érdekel a Annabella??? Amikor elhagytál minket ő még csak 1 és féléves volt akkor nem érdekelt mi van vele ???
-Jajj fiam annyi mindent meg kell megbeszélnünk...
-Na jó azt hiszem rám nincs szükség jobb ha megyek! Mondta Hulió Albertó.
-Rendben menj csak Hulió Albertó majd beszélünk! Köszönöm hogy eljöttél velem.
-Ne viccelj! Na megyek Sziasztok! Viszlát! Ment s kezet fogott Gabival Hulió Albertó.
Robertóék folytatták a nagy családi beszélgetést és végre Robertó feltehette azt a sok kérdést ami oly rég bolyongott benne.
Hulió Albertó vissza indult az iskolába, hogy megvárhassa szerelmét aki épp az ének órán ült.
Gyorsan oda is ért a fiú egy darabig a kocsiban ült majd nem bírta ki gondolta meglesi ...
Eközben Zsáklinéknál....
-Na most pedig még utoljára énekeld el a zenét de most már hibátlanul! Kacsintott Kamilla tanárnő.
-Jó rendben! Felelte Zsáklin.
Kamilla tanárnő elindította a zenét természetesen szöveg nem volt csak a zenének a dallama....
Hulió Albertó oda ért az ének terem elé erre pedig meghallotta Zsáklin hangját végül úgy döntött bemegy a terembe hogy még jobban hallhassa szerelme elképesztő hangját... A zene amit Zsáklin énekel ( tényleg ilyen a hangja) Katt!!
Zsáklin nagy beleéléssel énekelt a tanárnő felé fordulva így pont nem látta Hulió Albertót....
De Kamilla tanárnő észre vette Hulió Albertót és csak kedvesen mosolygott rá.
Zsáklin teljesen a zenében volt szemei csukva voltak és olyan nagyot énekelt mint az ének versenyen Hulió Albertó testét most is a hideg járta át
s arra gondolt: " Ez a lány még a hangjával fog megölni engem annyira jól énekel, hogy már fáj!! "
Zsáklin amikor a zene végéhez ért Hulió Albertó szerelmetesen mosolygott s tapsolt közben. Majd Kamilla néni is megtapsolta.
-Nagyon jól elénekelted Zsáklin! Ügyes vagy! Dicsérte meg Kamilla tanárnő
Zsáklin hátra fordult mosolygott egyet bájosan szerelmére majd oda fordult a tanárnőhöz és megköszönte a dicséretét.
-Köszönöm!
-Valóban nagyon ügyes vagy szerelmem! Mondta Hulió Albertó mosolyogva majd közeledni kezdett a lányhoz.
-Aham szóval ti együtt vagytok?Kérdezte Kamilla néni
-Igen :) Mondta Zsáklin büszkén!
-Mikor lesz az esküvő?
-Még nem tudjuk! Mondta Zsáklin érdekes hangon.
-És mikor volt az eljegyzés?
-Nem volt még!Felelte Zsáklin
Kamilla tanárnő meglepődve nézett majd egy újabb kérdést tett fel!
-Tudják a szüleitek hogy együtt vagytok?
-Öhhmm!!
-Nem szólt közbe Hulió Albertó!
-De akkor ti most megszegitek a szokásaitokat?
-Egyenlőre igen!
-De tervbe van véve az esküvő szólt oda Hulió Albertó!
-Aha értem! Na gyermekeim nekem rohannom kell! Viszont látásra köszönt el Kamilla néni!
-Viszlát köszöntek el Hulió Albertóék....
A kocsiban egy kis csönd után...
-Mikor szólsz apádnak? Kérdezte Zsáklin...
A folytatás pedig a következő részben...
 |
| Robertó apja Gabi |
 |
| Robertó |
 |
| Robertó anyja: Roberta |
 |
| Kamilla tanárnő |
 |
| Zsáklin és Hulió Albertó |
