A lány felvette a kabátját és a fiú után ment...
-Ne haragudj Hulió Albertó!Szólt oda a fiúhoz...
-Nem, nem dehogy az én hibám volt!
-Te nem hibáztál semmit nem történt semmi! De most azért az érdekel, hogy mit gondolsz rólam?! Kérdezte a lány miközben majd elsüllyedt a szégyentől mivel ő azt érezte, hogy a szép szemű most könnyű vérűnek gondolja!
-Hááát ömm had ne mondjam milyen dolgok jutottak eszembe...
-Hidd el én senki mással nem tettem volna ezeket amiket veled!!!
-Jajj te most azt hiszed, hogy rosszat gondolok rólad?
-Miért nem?
-Dehogyis! Én tudom, hogy te tisztességes lány vagy nehezen szereztelek meg és ezzel bebizonyosodott, hogy nem vagy könnyűvérű, mint a legtöbb lány. Te teljesen más vagy, mint a többi lány!!!
-Néha úgy érzem meg sem érdemellek téged!
-Jajj te annyira buta vagy! Ölelte magához a fiú...
-Maradj okoska!!
-Haha! Sétálunk egyet?
-Persze!!
Majd pedig egy órán keresztül sétálgattak és a gyerekkorukról beszélgettek, például arról amit régen gondoltak a Valentínnapról...
-Én mindig is azt gondoltam, hogy sose fogom megünnepelni azt a napot... Mondta Hulió Albertó...
-Engem sosem érdekelt az a nap anyuék mindig elmentek romantikus vacsikra, mi meg mindig át mentünk Rikárdóékhoz azok is elmentek, aztán csak mi gyerekek voltunk és mindig hülyéskedtünk... Az volt a legjobb az egészben... Jut eszembe ma se lesznek otthon anyuék na meg Dzsémi is csak későn jön szóval üres a kérli bébi.... Kacsintott szexin a szép szeműre a csaj.
-Köhöm... És most mit csináljak ugorjak át hozzád??? Hümm ezt nem tartom jó ötletnek ... Fogta meg a tarkóját a fiú s közben olyan cuki és érzéki arc kifejezése volt.
-Remélem jövőre már együtt ünnepeljük ezt a napot!
-Nem csak ezt a napot, hanem mindegyiket! De amúgy meg most is együtt vagyunk nem?
-Tudod mire gondoltam!!!
-Te nagyon sürgetni szeretnéd az esküvőt addig csinálod ezt amíg haza nem megyek és nem támadom le aput azzal, hogy megakarok nősülni!
-Hajrá!!!
-Komolyan meg tegyem?!
-Igen...
-Akkor is ha ez miatt lehet soha többet nem láthatjuk egymást?
-Most ezt miért mondod? :(
-Lehet kinyír engem apám...
-Hümm ez a veszély nálam is fenn áll... De mit számít nem?
-Mire gondolsz?
-Mi ketten élve vagy halva is össze tartozunk!
-Igazad van! Bármi lesz egy biztos mi össze tartozunk!
-Nem hittem, hogy ilyen érzés létezik amit most érzek... Bújt oda fiúhoz szorosan a lány...
-Mit érzel.... Emelte a szép szemű a szépsége arcát maga felé...
-Ezt a határtalan szeretet, gyengédséget... Félelmet és egyszerre biztonságot....
-Mitől félsz?
-Attól hogy elveszítelek!!! Szorította meg a fiút a kabátjánál és közben újra szorosan oda bújt hozzá....
-Az nem fog elő fordulni... Megígérem..
-Hulió Albertó!
-Igen?
-Mielőtt belém szerettél.... sosem gondoltál a nősülésre?
-Én nem akartam megnősülni soha!!!
-És akkor gyereket se akartál?
-Gyerek az nem csak házasságból születhet!
-Értem... De miért nem akartál megnősülni?
-Figyelj nem nőttem fel valami boldogan.. Az apám és az anyám nem épp a házas élet csodáit mutatták be nekem. Apám se azért vette el anyám, mert oda volt érte, hanem csak, hogy a papójék nem ugassanak neki na meg, még is legyen valaki aki várja otthon... Én nem akartam, ilyen lenni... Na szerelmes az meg végképp nem akartam lenni... Tudtam, hogy gyenge leszek tőle...
-Nem vagy gyenge! Akkor voltál gyenge amikor nem vállaltad önmagad! Gyenge voltál, mert tudtad, az apád nem büszke arra, hogy te jó ember vagy... Ezért olyan kezdtél lenni, mint ő, de én vissza hoztalak... Mondta diadalmasan Zsáklin...
Hulió Albertó döbbenten nézett a lányra, hisz olyan fura érzés volt neki, hogy egy kivűlálló mennyire a dolgok mögé lát na és, hogy való igaz amit mondd olyan dolgokat mondott amit eddig ő maga sem ismert fel! Hirtelen tényleg úgy érezte megtalálta a másik felét valakiben... (Na mi ez ha nem igaz szerelem? )
-Most mi az miért nézel így? Szólalt meg újra Zsáklin.
-Annyira igazad van! Ha te nem lennél!
-Akkor te sem lennél, ha nem egy kis izé hagy ne mondjam mi lennél...
-Köhöm vannak ötleteim mi fordulhatott meg a fejedben! :P
-Akkor jó!!!!
-Mond csak nem vagy éhes?
-Hát most, hogy így mondod...
-Meghívlak egy ebédre!
-Mindig te hívsz meg mindenre! Egyszer én is fizetek valamit!
-Hmm de csak egyszer! ;)
Ezzel pedig elindultak a kocsihoz majd pedig az étteremhez és így telt tovább a Valentin nap :)))
