-Semmi csak nem érzem jól magam! Lehet beteg leszek!
-Olyan mintha sírtál volna!
-Pedig nem!
-Biztos? Ugye nem titkolózol?
-Igen biztos! Csak nem rég keltem fel! Elaludtam kicsit mert gyengének éreztem magam!
-Biztosan tényleg beteg leszel! Pihenjél nyugodtan! Csinálok valami vacsit!
-Oké. Zsáklin most nagyon azt hitte, hogy anyját sikerült ezzel le rendeznie, de azért Melissza tudja ám ha valaki hazudik neki különösen ha Zsáklin.
Mikor Alex is haza érkezett akkor őt is kérdőre vonta.
-Nem tudod mi van Zsáklinnal?
-Nem! Mi van vele? Talán beteg?
-Igen azt mondja hogy szerinte beteg lesz. Pedig én úgy láttam mintha inkább sírt volna.
-Komolyan? Szerintem inkább beteg lesz sokáig is aludt.
-Nem tudom majd kiderül, hogy mi van vele! De nem akarom, hogy hazudjon nekem!
-Ahh biztos nem hazudik! Nem szokása hazudni nekünk! Alexnak ettől teljesen lelki ismeret furdalása lett gondolta, ha tudná Melissza, hogy most épp ő maga is hazudik neki hmmm...
De ezek után Melissza nem adta fel továbbra sem Dzsémit is faggatni kezdte, de persze tőle sem tudott meg többet. Végül már kezdte elhinni a dolgokat.
Időközben az orvosok engedélyt adtak arra hogy a szülők bemehessenek gyermekeikhez.
Elsőként Ivett ment be fiához.... A nőnek steril öltözetet kellett vennie. Majd pedig benyitott az intenzíven lévő szobába ahol az egyetlen fia eszméletlenül az életéért küzdve feküdt... Ivett amint megpillantotta könnyek záporoztak szemeiből.... Egy hang nem jött ki torkán csak keservesen féltve nézte gyermekét.... Nem tudta mi vár rá. Csak azt látta rajta hogy gyenge és semmi sem biztos! Percekig állt majd végül mikor össze szedte magát beszélni kezdett hozzá:
-Fiam! Egyetlen kisfiam! Itt vagyok melletted! Nem lesz semmi baj! Erős vagy! Tudod, hogy szeret téged mindenki! Édes kisfiam te vagy az életem értelme, ha te nem lettél volna én már rég feladtam volna mindent!
Kérlek szedd össze magad! Annyi minden vár rád! Zsáklinnal még meg kell teremtenetek a közös jövőtök!
Fiam ilyen csodás lányt találtál ennél jobbat nem is kívánhattam volna neked! Mindenki izgul érted és imádkoznak a jó Istenhez hogy minden rendben legyen veled! Itt vagyunk melletted ezt soha ne felejtsd el! Én mindig mondtam, hogy apád is szeret téged! Ő is itt van és teljesen ki van! Nagyon szeretünk téged!
Ivett újra sírni kezdett... Majd mikor akármennyire próbálta abba hagyni és nem ment neki jobbnak látta ha kimegy! Vetett egy utolsó pillantást rá majd elindult kifelé... Néhány perc múlva pedig Hulió ment be.
Hmm még sem olyan kőszívű ez a Hulió????
Bár neki nem folytak könnyek a szemeiből még is a tekintete mindent elárult teljesen ledöbbent és lesokkolt.
Fájt neki, hogy így látta az ő leszármazottját de egyszerűen annyira nem volt képes kimutatni érzését... Megszólalni se tudott... 10 perc után ki is jött.... Ivettel csak mélyen egymás szemébe néztek, de nem ment oda hozzá magára hagyta a feleségét... azonnal lement rágyújtani... Rajta így jött ki a fájdalom hogy elszívott 3 doboz cigit egy nap! De mindegy is Ivett már hozzá szokott hogy mindig mindenben magára hagyja!
Későbbiekben Zsáklinéknál
A vacsoránál amikor Zsáklinnak már nem csillogott a szeme a sírástól hanem csak szimplán rosszul festett és még enni se evett rendesen ekkor már tutira elhitt mindent! Zsáklin már nem bír sokáig az asztalnál ülni már ment volna Hulió Albertóhoz. Főleg hogy már Ivett értesítette, hogy bemehetett a fiúhoz így gondolta hátha ő is bemehetne. Így hát az állítólagos betegségét kihasználva lelépett a szobájába és telefonált Annabellának.
A hívás után máris készülődni kezdett. Gondolta amíg átöltözik addig is megy az idő. Már nagyon várta a pillanatot, hogy lássa szerelmét, hogy mellette legyen. De e-mellett félt is nem tudta milyen lesz így látni Hulió Albertót. Félt, hogy megijed és elveszíti minden erejét amit átakart adni neki! Félóra múlva Alex kopogott be az ajtón.
-Én vagyok az kicsim!
-Gyere be!
-Na mi van veled?
-Bemegyek hozzá! Annabelláék jönnek értem!
-Rendben! De hogy mész ki?
-Bezárom az ajtóm és a fürdőszoba ablakon megyek ki!
-Hmm! Mondd csak eddig hányszor mentél ki azon az ablakon? !
-Öhm... Nyugi egyszer!.... Azt hiszem.
-Haha na jó!
Zsáklin megölelte apját majd az érzéseiről kezdett beszélni:
-Nagyon félek! Tudom, hogy nem helyes, hogy egymásba szerettünk, de nem érhet ez így véget! Hulió Albertónak élnie kell!
-Élni is fog! Érzem!
-Na de attól is félek, ha bemegyek és látni fogom milyen állapotban van elmegy az összes erőm és nem fogok tudni neki semmi erőt átadni! Pedig muszáj lenne!
Biztosan érezni fogja, hogy ott vagyok!
-Hidd el ha bemész gondolkodás nélkül azon leszel, hogy erőt adj neki! Na meg te erős vagy! Hála Istennek eddig nem volt alkalmad rájönni mennyire erős vagy de én tudom, hogy az vagy! Mert az én lányom vagy!
Zsáklin telefonja pedig hirtelen megcsörrent! Annabella volt az!
-Szia itt vagyunk a hátsó udvarnál ahogy mondtad!
-Oké megyek is!
-Na itt vannak?
-Ahha! Megyek fedezz anyu előtt!
-Jó mindenképp!
Zsáklin végre elindult oda ahová a szíve vágyott a szerelméhez. Bár Zsáklin és Hulió Albertó nem tettek fogadalmat egymásnak hogy együtt lesznek jóban rosszban, de az igaz szerelemhez nem kellenek fogadalmak szavak ott csak érezni, kell hogy mellette a helyed bármi is történjen!
1 óra alatt megérkeztek.
Felmentek az emeletre majd ott Ivett elmesélte mi volt amikor bement.
-Egy anyának a lelke borzalmasan fáj ha így látja a gyerekét! Annyira gyenge, erőtlen.
Az én egyetlen fiacskám! Zsáklin Ivett szavaitól teljesen meghatódott és átérezte Ivett fájdalmát is! Ivett ahogy látta ahogyan Zsáklin sír magához ölelte.
-Nálad jobb lányt nem is kívánhattam volna a fiamnak. Zsáklinnak az "anyósa" szavai olyan erőt adtak, hogy talán ez volt amiből erőt tudott meríteni. Perceken beleül Ivett megkérte az orvost, hogy Zsáklin had menjen be fiához. Az orvos engedélyt adott.
Zsáklinnak is steril öltözetet kellett vennie majd jött egy nővérke és elkísérte az intenzív osztályon lévő szobához, ahol Hulió Albertó gyengélkedett. A lány erőt vett magán és
benyitott. A szép szemű ott feküdt élettelenül... Szívhangja jelezte egyedül életét. Mindenféle csövek lógtak belőle ... Szörnyű látvány volt! Zsálin nyelt egy nagyot s könnyei csak potyogtak. De végül megszólalt!
-Életem itt vagyok melletted! Tudom, hogy erős vagy felépülsz majd gyorsan! Itt vagyok neked! Együtt leküzdünk mindent! Te adtál értelmet az életemnek! Nem gondoltam, hogy lehet ennyire szeretni! Annyira de annyira szeretlek!... Ezek után néhány percig csendben maradt próbálta feldolgozni a dolgokat... De aztán folytatta.
-Képzeld el szép szeműm anyukád azt mondta nálam jobban senki nem érdemel meg téged! Tudod ez annak a szájából aki ilyen jó embert felnevelt nagyon nagy szó! Szerencsés vagy nagyon szeret az anyukád és a többi rokonod is! Aggódnak érted úgyhogy szedd össze magad gyorsan! Amint meggyógyulsz elszökünk az egész világ elől. Nem fog számítani más csak Te meg én! Lesz gyorsan egy kis Hulió Albertó és boldogan fogunk élni!! Az egész életünk boldog lesz! Szóval tényleg gyorsan kapd össze magad! A lány ezzel kibeszélte szíve vágyát! Még pár percig bent volt nála, mert vele akart lenni mint mindig! Nem sok időn belül már szóltak neki hogy ki kell mennie! A lány fájó szívvel kiment s mind ez egy teljes héten keresztül így ment a fiúk állapota nem változott!!
