![]() |
Ivett |
![]() |
Eduárdó |
![]() |
Ádriána |
-Rólunk?
-Nem a szomszédról!!! Mondta flegmán Zsáklin.
-Sürgős lenne szólnom?
-Igen! Tudni szeretném mikor lesz az esküvőnk!
-Miért olyan fontos az esküvő ?! Szökjünk meg mondjuk most azonnal!
-Jól érzed magad?! Én meg mondtam nem szököm el soha!!!
-Pedig úgy minden egyszerűbb lenne!
-Jah esetleg neked!
-Családi szempontból nekem sem lenne egyszerű nehéz lenne anyut és Vandát egyedül apuval hagyni de érted képes lennék rá!
-Hulió Albertó ne felejtsd el egy fiúnak egy lányért nem szabad eldobni a családját ahogyan a lánynak sem egy fiú miatt.
Egy szerelem bár mikor elmúlhat de a család az mindig megmarad!
-Ha annyira megmarad a család akkor elkellene viselnie a családnak azt akit én szerelmemet!
-Ebben is van valami, de érts meg!
-Jó persze megértelek elhiszem, hogy nem akarod a szüleid eldobni!
-Köszönöm, hogy megértesz!
-Ez természetes! Csókolta meg a fiú lányt.
-Szeretlek ! Mondta a lány.
-Én is szeretlek téged!! Megígérem neked hogy gyönyörű esküvőnk lesz, mert megérdemled, hogy gyönyörű menyasszony legyél és tisztességesen
menj férjhez! Csak tudod már annyira szeretnék veled lefeküdni! A fiú amikor ezt mondta észre sem vette mit mond ( hát nem éppen azt mondta amire pontosan gondolt)
-Öhöm azt gondoltam szerelmem... Jött zavarba a lány.
-Mármint nem úgy!! Mentegetőzött a fiú. XD
-Nem akarsz velem lefeküdni? Kérdezte a lány kissé megijedve...
-De igen de áhh... Szóval a lefekvés alatt azt értem, hogy minden éjjel melléd feküdni és minden reggel veled ébredni!!
- Jól van értelek! Amúgy mióta nem voltál együtt senkivel?Kiváncsiskodott a lány, mert gondolta hogy a fiú kissé már meg van örülve...
-Rég!
-Hmm mi az rég?? Amióta együtt vagyunk?
-Nem...
-Régebb óta?? Kérdezte mosolyogva Zsáklin.
-Aha... A fiúnak kissé kínos volt erről beszámolni, mert így kicsit puhánynak érezte magát de Zsáklinnak viszont jól esett ez...
-Miattam? Kérdezte a lány...
-Nem a puri (öreg) Emi néni miatt!! Még szép, hogy miattad.. Simította meg lány kezét a fiú.
-Miért?
-Mert csak te kellesz nekem.
-Nekem is csak te kellesz!!
-Akkor nyugodt vagyok!
-Na de mondd még is mennyi ideje nem...?
-Egy hónapja....
-Húha az nálad akkor nagyon nagy dolog!
-Nem nagy dologm ha szerelmes az ember észre sem veszi... Habár téged nem lehet nem észre venni!
-Ezt most vegyem úgy hogy...?
Hulió Albertó közbe szólt: -Vedd úgy, hogy megörülök érted és már nagyon szeretném, ha az enyém lennél!
-Én is így érzek szorította meg Zsáklin Hulió Albertó kézfejét.
Később pedig el mentek kajálni majd pedig haza vitte Zsáklint Hulió Albertó...
A délután folyamatában történt egy érdekes dolog nézzük csak.
Hulió és Hulió Albertó a nappaliban ültek egyszer csak megszólította Hulió a fiát.
-Már akartam tőled kérdezni hogy azon az eljegyzésen miért táncoltál te az exem lányával? Kérdezte felháborodva Hulió.
-Miért ne táncolnék vele?
-Ezt most ugye nem kérdezted komolyan Hulió Albertó?
-De igen....
-Első sorban mert az exem lánya. Másrészt pedig nem illik idegen lányokkal táncolni kérdezés nélkül!
-Hmm de illem tudó lettél! Amúgy nem idegen nekem!
-Ezt hogy értsem?
-Egy iskolába járunk! Már beszéltünk is!
-Mit beszéltél vele?
-Nincs semmi közöd hozzá!
-Tetszik neked igaz?
-Meg van a véleményem róla az biztos.... Tette a fiú az állára a kezét majd mosolygott egyet.
-Feledkezz meg fiam arról a lányról nem akarok Melisszáékkal foglalkozni nem bírom azt az Alexet! Azt hiszi hogy nagy valaki miközben egy kis senki!
-Majd meglátjuk mi lesz! Állt fel Hulió Albertó mérgesen de azért még egy mondatot el mondott:- Amúgy ha tudni akarod
Eduárdó rakott vele össze táncolni.
-Ne forduljon többet elő! Szólt még egyszer fiára Hulió.
Ivett leült Hulió elé majd kérdezte mi történt:
-Mi történt?
-A fiadnak tetszik az exem lánya! Te tudtál róla igaz.
-Dehogy! Miért mondta volna el nekem na és miből vetted ezt le?
-Szokott vele beszélni na de hogy, hogy beszélnek és miről?
-Kémia órán össze vont az órájuk és párba tette őket a tanár.
-Csak mondott valamit a fiad ha tudsz ilyeneket! Na de ha szoktak beszélgetni akkor gondolom nem csak a tanulásra gondolt Hulió Albertó!
-Ennyit mondott nekem csak Hulió Albertó.
-Remélem nem áll szándékába játszani azzal a lánnyal mert akkor nagyot balhézom azzal a majom képű Alexszel!
-Na és ha egymásba szeretnek?
-Hulió Albertó és a szerelem?? Ennyire azért ismerem a fiam, hogy tudjam hogy a szerelem nem neki való!
-Nincs megszabva hogy a szerelem kinek való és kinek nem az csak úgy jön!
-Akkor sem! Az nem fordulhat elő!
Ivett csak ezt gondolta: Jajj ha tudnád, hogy már elő is fordult....
Hulió Albertó ideges lett és a végén lement Érdre Eduárdóhoz....
-Nem tudtam elmondani neki pedig most itt lett volna az alkalom.... Béna vagyok... Mondogatta magának Hulió Albertó útközben...
Mire oda ért kissé lenyugodott....
Zsáklin a délután folyamatában pedig megnézte Dzsémivel Adriánájék lagziját...
-Jajj de szép az én Hulió Albertóm... Szorongatta a kis párnáját Zsáklin miközben ezt mondta....
-Jól, jól van Zsáklin nyugi!!!
-Jajj és milyen jól táncol nem??
-De, de!!! Erről jut eszembe hol voltatok hogy ilyen későn értél haza?
-elvitt e Mekibe kajáltunk!
-És nekem nem hoztál egy hambit??
-Nem én fizettem nem követelhettem hogy vegyen neked is!
-Akkor vettél volna a saját pénzedből. Ne is tagadd! Eszedbe sem jutottam!
-Jajj ne hisztizz már! Bármikor elmehetsz és vehetsz magadnak úgy hogy kuss!!
Eközben Eduárdó és Hulió Albertó már dumálgattak Eduárdójék szobájában..
Ádriána meg egy váratlan percben felhívta Zsáklint!
-Szia Zsáklin!
-Szia Ádriána! Hogy vagytok?
-Jól! Ti?
-Mi is! Mizu?
-Itt van nálunk Hulió Albertó!
-Tényleg? Nem is mondta, hogy megy hozzátok!
-Hmm mondania kellett volna tán?
-Jahm öhm igen...
-Mi van köztetek?
-Nem telefon téma!
-Értek mindent! Csak okosan!
-Butának ismersz?
-Hát rá lehet venni téged butaságokra én is rávettelek nem egyre téged!
-Ez igaz! De ebben az esetben tényleg tudom mit kell tennem!
-Örülök neki!
Majd folytatták ők is a beszélgetésüket és lassan ez a nap is eltelt....