Szétválasztott szívek: 106.rész

1 nappal később...
Újra tanítási nap kezdődött...
Hulió Albertó és Zsáklin beszélgetésére az első szünetben került sor....
-Na és milyen volt apád születésnapja?
-Ahh hagyjuk!
-Valami gond volt?
-Addig nem volt semmi amíg az szemét meg nem jelent..... áh hagyjuk tényleg!
-Milyen szemét?
-A második unokatestvérem aki belém van zúgva.
-Mi??
-Most mit csodálkozol nem ez az első eset a világon, hogy bele esett valaki a rokonjába?!
-Nem, nem ez a gond csak az jutott eszembe, hogy még hány rokonodra kell féltékeny legyek!
-Jajj Diégóra nem kell féltékenynek lenned nincs semmi se és soha nem is volt!!! A barom Kevin meg egyenesen szánalmas egy alak soha nem érne még a lábad nyomába se.
-Na és mivel sikerült elrontania apád szülinapját annak a gyereknek?
-Áhh csak számomra rontotta el...
-Tiszteletlenül bánt veled? Kérdezte a fiú aggódóan és kissé feldúltan.
-Hát nem... Vagyis..
-Ez nem volt valami meggyőző!
És ekkor a lány elmesélt mindent a fiúnak...
-Cöhh ez szép!!!! Ha még egyszer rád néz az a gyerek én betöröm a képét!!!!!!!!
-Jól van nyugodj meg! Ha minél hamarabb elveszel akkor már nem kell félned az ilyen nézésektől mert mindenki tudni fogja, hogy a tied vagyok!
-ÓÓÓH..Valaki sürgeti a leánykérést! :)
-Nem én mondtam!
-Szeretlek!

Majd pedig 2 héttel később egy csodás alkalom jött...
FEBRUÁR 14.
Gondolom mindenkinek ismerős ennek a napnak a jelentősége...
Aki szerelmes és van párja az boldog ezen a napon.
Aki nem szerelmes az magányos.
Aki szerelmes csak épp nincs együtt a szerelmével az pedig szomorú....
Hulió Albertó és Zsáklin szerelmesek egymásba csak épp erről a szerelemről nem tud túl sok mindenki ami lehet hogy jobb is hisz akkor talán eggyé vált szíveiket szétválasztanák a körülmények....
Mindezek ellenére életükben először a Valentin napot vették valamibe és készültek is rá és tudjátok mit boldogok voltak....
Hulió Albertó reggel elment Zsáklinért aki mint mindig most is rendkívül csinos megjelenést produkált ahogyan természetesen Hulió Albertó is.... Az alap adottságokból adódó szépségükről nem is beszélve..
Zsáklinnak sejtelme sem volt a fiú terveiről azt hitte ma egy átlagos nap lesz annyi különbséggel, hogy majd megajándékozzák egymást.
Hulió Albertó a feltűnősködés elkerülése miatt az iskola felé vette az irányt de amint az iskola előtt elhajtott a fiú a lány meglepődötten nézett rá majd kérdőre vonta:
-Most meg merre mész?
-Csak nem gondolod, hogy életem egyetlen szerelmével az első Valentin napunkat az iskolában fogom tölteni?!
-Hát akkor hol?
-Egy számomra különleges helyen... csak az a helyzet, hogy az egy kicsit messzebb van...
-Hol?
-A Duna közelében..
-Hmm nagyon kíváncsivá tettél most...
-Ez volt a cél...
15 perc múlva egy "domb" tetején találták magukat... Mielőtt odaértek volna a fiú megkérte, hogy hunyja le a szemeit a lány... Majd amikor a kocsi a "domb" tetején állt a fiú kiszállt az autójából kinyitotta az ajtót a lánynak majd oda vezette a lányt a kocsi elejéhez és onnan pedig egy szép kilátás várta a lányt...
-Na most már kinyithatod szólt a fiú....
Ekkor a lány a fák közül látta a Duna egyik legszebb részét ahogyan épp éledezni kezd a természet a hideg tél után....
-Este sokkal szebb... Szólalt meg a fiú...
-Ez így is nagyon szép!!!
-Amikor először itt jártam akkor pont este volt és nagyon szép volt ki volt világítva minden és csak úgy ragyogott..
-Mikor voltál itt??
-Miután megkaptam a jogsim....
-Na és mit kerestél erre?
-Anyuék balhéztak én meg elmentem otthonról muszáj volt kiszellőztetnem a fejem erre itt kötöttem ki.... Kiszálltam a kocsiból és sétáltam... Tökre megnyugodtam itt... Nagyon jó volt.
-Remélem egyszer én is láthatom ezt a helyet sötétben...
-Hát ha rajtam múlik!
-Azért is mondtam, hogy éreztessem veled egyszer elkel hoznod ide éjszaka!!
-Meg lesz!!
-Hulió Albertó nem tudok tovább várni oda kell neked adom az ajándékod!!!
-Hát jó rendben akkor add csak ide...
Zsáklin a hátsó ülésről kiszedte a szívecskés díszszatyort amiben két apró de szívből jövő ajándék rejtőzött..
Majd oda lépett a fiúhoz mosolyogva és egy kicsit zavarban is volt hisz az ajándékát nem tartotta valami nagy számnak félt, hogy a szép szeműnek csalódást okoz az ajándékával ezért ezt ki is jelentette neki...
-Figyelj tudom, hogy nem nagy szám az ajándékom de egyszerűen nem tudtam mit kitalálni. Valami olyat akartam ami mindig megmarad neked .... Boldog Valentin napot szerelmem!
A fiú meg se nézte elsőnek az ajándékot hanem szorosan magához ölelte a lányt majd a homlokára nyomott egy puszit... Nekem minden megmarad örökre ami veled kapcsolatos szépségem! Ha nem is kézzel foghatóan de a szívemben és az emlékeim közt ott lesz mindig! Érted mindig?!
-Nagyon szeretlek te őrült!! Na de nézd már meg! A fiú egy szív alakú dobozt talált ott ami a kedvenc csokiját tartalmazta... Na és egy képet... Egy képet amin ő és Zsáklin össze van szerkesztve, mert ők olyan hülyék, hogy eddig még egy közös képet sem csináltak...
-Úristen mi ennyire összeillünk? Kérdezte meglepődve és mosolyogva a fiú.
-Szerintem inkább az a durva, hogy eddig nem csináltunk egy közös képet sem!!
-Ja igen de nem baj ez a kép épp attól különleges... Am csak nem facebook-ról szetted le ezt a képet rólam?
-De, de!
-Jó választás volt ez az egyik legjobb képem!
-Jajj istenem elő jött a kis egoista éned!
-Sajnálom ez a tulajdonság benne van a Huliós vérembe.
-Tudod nem tehetek róla de amikor elő tör belőled ez az egoistaság egyszerűen végem van tőled... Akkor tetszel a legjobban pedig utálom az egoista embereket!
-Hmm hát igen engem is egyenesen gyűlölsz nem?
-Még szép! Az ilyen mély érzések nem változnak egy könnyen!
-Én is így gondolom! Mondta a fiú mosolyogva majd megtörtént a szokásos dolog ..... A CSÓK!
Hulió Albertó aztán nagy nehezen kibökte az ő kis bűnét...
Tudod drágám én nem vettem neked semmit! Egyszerűen semmit sem.. De ha vársz egy pillanatot szerzek azonnal valamit!
-Nem érdekel az ajándék az a lényeg, hogy te itt vagy!
-Nem, nem! Nem hagy a lelki ismeretem nyugodni! Csukd be megint a szemed és maradj mozdulatlan! Mondta a fiú.... A lány ekkor már sejtette, hogy a fiú nagyon is készült egy ajándékkal... Na de hogy pont ilyennel... A fiú az ezüst Mercedesének csomagtartójából szedte elő az ajándékát....
Oda ment a lányhoz a háta mögé állt és magához szorította úgy, hogy a derekához fűzte az egyik kezét a másik kezében pedig az ajándék volt ami a lány arcához tartott...
-Most már leshetsz! Szólt a fiú boldogan...
A lány ahogyan kinyitotta gyönyörű szemeit egyből egy tűzpiros nagyfejű rózsát talált maga előtt elsőnek fel se tűnt neki, hogy ez nem egy közönséges rózsa de aztán a szép szemű rávezette a dologra...
Maga felé fordította lány aki felnézett rá (szokás szerint) és egyenesen azokba a csillogó zöldesbarna szemekbe néztek és megszűnt a világ körülöttük de a fiúnak felkellet vetnie a dolgot....
-Már egyszer megtettem ez a dolgot amit most fogok tenni... Egyszer már beleegyeztél a dologba, de tudni szeretném valóban ezt akarod -e azok után, hogy mindketten tudjuk harcolnunk kell egymásért!... Szóval leélnéd velem a hátra lévő életedet? Lennél az enyém mindörökre? Majd elő rántotta a rózsát a fiú s a lány kezébe adta majd a rózsaszirmai közül elővillant egy arany gyűrű....
A lány nem volt az az érzékeny típusú lány, de ettől akkor is megeredtek a könnyei nem akarta elhinni, hogy valaki ennyire szereti őt és, hogy ezek a romantikus dolgok vele történnek.
Hulió Albertó megpuszilgatta Zsáklinnak azt a kezét amiben a rózsa volt ezt követően pedig letörölte a lány könnyeit és csak izgatottan pillantott a lányra aki ejtett egy könnyed mosolyt az ajkán majd így válaszolt.
-Szerintem a mi szerelmünk az minden egyes szenvedéssel teli kínzó pillanatot megér, hiszen ezektől csak erősebb lesz a szerelmünk és azok közé a kevesek közé tartozhatunk akik megélhetik az igaz szerelmet... Tudod Hulió Albertó én benned egy olyan kimondhatatlan dolgot látok amit csak benned senki másban nem látom és nem is akarom másban látni, mert te vagy az egyetlen ember akit ennyire szeretni tudok!!!!
Ezek után még ki kell mondanom, hogy igen? Vágott a lány cuki pofát miközben ezt kérdezte.
Hulió Albertó majdnem elsírta magát pedig ő sem egy érzékeny tipus de ő még vissza tudta fogni a könnyeket nem úgy mint Zsáklin.... Viszont amikor a lány a végén feltette a kérdést elnevette magát és így válaszolt a lány kérdésére:
-Igen légy szíves nyugtass meg!
-Igen, igen, igen!! Te vagy az első az utolsó és az egyetlen akinek igent mondok!!!!!!
-Én is így érzek! Hulió Albertó felkapta a lányt aki a nyakába kapaszkodott majd egy újabb csók következett...
Ezek után a lány újára húzta a gyűrűt a fiú....
-És ha anyámék kérdezik honnan van akkor mit mondjak?
-Mondjuk azt, hogy bizsu?
-Ez bizsu?
-Neem! Mit gondolsz bizsut adok neked a menyasszonyomnak én akinek egy ékszer üzletei vannak...
-Nem azért kérdeztem..Engem nem érdekel, hogy bizsu vagy arany! Az a lényeg, hogy tőled kaptam!
-Annyira jó, hogy te így látod a dolgokat.
-Nekem meg, hogy szeretsz engem!!
-Na jó elég a csöpögésből mondta a fiú...
-Szerinted csöpögök?
-Hát persze, hogy csöpögsz mivel elolvadsz tőlem!
-Haha!! Te kis öntelt....
Aztán a fiú félbe szakította... -De te ezt is szereted bennem nem? A fiú vad tekintetét a lányra emelte és megcsókolta... Majd a lány érzéki hangon felelte: -Tudod, hogy mindent szeretek benned!!! Majd a lány ebben a vad pillanatban bele harapott gyengéden a fiú alsó ajkába.... Hulió Albertónak ez nagyon tetszett, de még is ezt felelte:-Ilyet többé ne csinálj... bár ebből az érzéki hangnemből átjött, hogy miért mondja...
-Miért? Kérdezte a lány...
-Mert nem bírok magammal....
-Nem mondtam, hogy bírjál magaddal!! A szép szeműt magához szorította majd újra szenvedélyes pillanatok jöttek végül már az autó kasznijára támaszkodtak és vadultak... Míg az nem történt ami történt.... de az nem most fog kiderülni, hogy mi történt...