88.rész

Hulió Albertó magához ragadta a lányt majd válaszolt a kérdésre:
-Rád egy életen át is várnék.....
-Igen kibírnád anélkül hogy nem fekszel össze senkivel?
-Ha nem bírnék magammal akkor se tudnám megtenni hogy megcsaljalak téged....
-Azt hiszem korai ilyet mondanod!
-Én meg azt hiszem korai ilyet kérdezned!
-Igazad van!
-Zsáklin! Szeretlek! Simította meg a lány arcát a fiú.
-És szerinted én szeretlek téged?
A fiú állára tette kezét és tette magát hogy gondolkozik rajta.
-Háát nem szerintem te gyűlölsz engem! Gyűlölsz mert ilyen szép, kedves, aranyos és kissé egoista vagyok!Ja és fogadni mernék hogy a legjobban azért gyűlölsz mert szeretsz!
-Huha ezt mintha a számból szetted volna ki!
-ÁÁhh nem onnan szettem de ha akarod onnan is kiszedhetem nyomta oda az ablak alatti radiátorhoz Zsáklint a szép szemű és majd megcsókolta..
-Ajj Hulió Albertó muszáj volt lesmárolnod itt? Mindenki látta!Nézett kínos tekintettel  a körülöttük lévő emberekre Zsáklin.
-Ne törődj már mindig másokkal!
-Jah csak veled törődjek azt szeretnéd mi? simította végig Hulió Albertó száján az egyik ujját, majd a fiú megpuszilta az ujját és válaszol:.
-Hát nem lenne rossz.
-Menni kéne órára...
-Uhhmm ne hagyj el!
-De muszáj!!!
-Miért lenne muszáj ?Semmi sem muszáj ha te nem akarod !
-Honnan veszed ennyire biztosra hogy én nem akarlak itt hagyni?
-Jah akkor menj csak....
-De nem birok!
-Mert?
-Van valami ami ide bilincsel.
-Micsoda???
-Egy tekintet, egy hang, egy érintés egy fiú....
-Igen?
-Aham...
Hulió Albertó csak mosolygott a lányra.... amíg mind ezt meg nem szakította az ügyeletes tanár....
-Induljanak órára!
-Már is! Mondta Zsáklin...
-Hol van órád?
-Itt a földszinten.
-A francba nekem a második emeleten!
-Akkor jobb ha sietsz, mert nekem nem kell messzire mennem de neked....
Elindultak együtt kézen fogva majd  a lépcsőnél a fiú adott a lány kézfejére egy csókot.
-Mi ez a vissza fogottság?
-Szóval több kell neked ennél?
-Hát ha rólad van szó...

Órák után.....
Zsáklin amikor ki jött a teremből már ott várta az ajtó előtt Hulió Albertó.
- Sokat kellet várnod rám?
-Nem! én is csak pár perce végeztem.
-Akkor jó
-Jönnek érted?
-Ne jöjjenek?
-Hát elvinnélek magammal...
-Akkor nem jönnek.
-Na gyere.
-De még is hova megyünk?
-Majd meg látod . Csak ülj be a kocsiba.
-De titokzatos lett hirtelen valaki.
-Na jössz?
-Van más választásom?
-Nem nagyon.
Ezzel a lány beült a kocsiba.
Elárulok egy titkot hogy még a fiú sem tudta hova viszi a lányt csak azt tudta hogy vele kell hogy legyen ...
Mindketten hallgattak egész úton míg azt nem vették észre hogy át mentek a Lánchídon....
-Mit keresünk erre?Kérdezte Zsáklin
-Nem tudom észre se vettem hogy erre jövünk.
-Hol jár az eszed?
-Rajtad.
-De hát itt vagyok melleted miért nem inkább beszélgetünk?!
-Jobban mondva rajtunk!
-Ezt hogy érted?
-Azon jár az eszem mit hogy kéne csinálni.
-És?
-Vennem kéne egy házat amiben együtt fogunk élni,hisz nem vihetlek apámmal egyházba téged.
-Hát hogy őszinte legyek ez így van nem élnék szívesen együtt egy fedél alatt apáddal.
-Gondolom de aztán eszembe jutott anyám és a hugom őket meg nem akarom ott hagyni vele.
-Bántaná őket?
-Anyut képes lenne bántani és én meg nem lennék ott és nem tudnám megvédeni.
-Annyira lehetetlen minden.... Olyan mintha most is valami bűnt követnénk el én annyira bűnösnek érzem magam.....
-Nem mi vagyunk bűnösek csak a szerelmünk az mondta szomorúan a fiú majd meg puszilta a lány kezét akinek a szíve majd megszakadt amikor
rá nézett a fiúra s látta rajta mennyire töri a fejét hogy hogyan lenne jó mindenkinek.
-Hulió Albertó lehet jobb lenne mindent úgy hagyni ahogy eddig volt.
-De még meg se próbáltunk lehetőséget adni magunknak adjuk fel máris??? Ennyit ér neked ez az egész?
-Dehogy is de egyszerűen félek nem tudom elképzelni mi lesz ha szétválasztanak minket.
-És inkább te akarsz szétválsztani minket egymástól vagy mi ezt most hogy gondoltan??? Egyszer csak idegesen lefékezett Hulió Albertó az egyik
mellék utcában.
-Nem gondoltam sehogy csak nem akarom látni hogy azért szenvedsz mert próbálsz mindenkinek megfeleni mikor te is tudod az lehetetlen.
-Miért lehetetlen?
-Ajj Hulió Albertó nehogy azt hidd mert te vagy Hulió Albertó attól megtudsz mindent oldani!! Vedd már észre ez lehetetlen. Vagy a te családod
fog szenvedni mert mi együtt vagyunk vagy az enyém! Olyat nem tudunk tenni hogy mindkettőnek jó legyen! Nem várhatom el anyámtól hogy viselje el apádat azok után hogy megalázta. Te pedig nem várhatod el apádtól hogy elfogadjon engem.
Hulió Albertó nem mondott semmit sem csak megfordult és szörnyű sebességgel hajtott végig az utakon. Néhány perc alatt Újbudán találták magukat Zsáklinék háza előtt.
-Most akkor mi van? Kérdezte Zsáklin megrémülve....
-Tudod mit felejts el ezt a keveset is ami köztünk történt!!! Mondta a fiú  anélkül hogy a lány szemébe nézett volna....
Zsáklin kiszállt a kocsiból még egyetlen egyszer a tekintetük összeakadt de a lány nem bírta nézni tovább azt a kemény tekinetet melyen látszott a bánatosság és az hogy vissza folytja a könnyeit a fiú így inkább berohant a házba egyenesen a szobája felé.....
Hulió Albertó pedig elhajtott ezerrel haza felé....
Gyorsan be ment a házba a szép szemű. A nagy rohanásban egyszer csak meg állt és apja szemébe nézett tele fájdalommal és méreggel.
Majd tovább sietett a szobájába akkor majdnem felborította apját...
Hulió Albertó föl alá sétált a szobájában mikor apja benyitott...
-Hát beléd meg mi ütött???
-Semmi!
-Látom hogy valami bajod van!
-Csoda nem gondoltam hogy bele látsz az érzelmeimbe.
-Nem kell szemtelenkedni!
-Neked pedig nem kell itt lenned nem a kötelességed hisz csak az apám vagy!
Hulió erre nem tudott mit mondani mert érthető volt fia részéről ez a zárkózottság.
-Most pedig menj ki a szobámból!
Hulió szó nélkül ki ment majd megkereste feleségét...
-Ivett!
-Mi az?
-Menj be a fiadhoz hátha te többet kiszedsz belőle mint én!
-Miért? Valami baj van?
-Igen baja van!

Eközben  Zsáklin csak szorosan magához ölelte a kis párnáját és zokogott........

-Hulió Albertó mi bajod van? Nyitott be a szobába Ivett.
-Vége! Mindennek vége!
-Mi mindennek?
-Zsáklinnal végeztünk egymással.
-De miért?
-Szerintem ő nem szeret engem eléggé... Mert gyáva! Nem képes harcolni!
-Ajj csak nem azért mert azt mondta lehetetlennek tart mindent és felsorolta az okokat te meg elhitted?
-De pontosan.
-Megérthetnéd őt! Neki te vagy az első akit közel engedett magához és fél még attól is amit jónak érez mert ez számára ismeretlen....Volt már valaha szerelmes?
-Nem azt mondta hogy nem.
-Akkor meg még jobban... Értsd meg nem akar se téged se a családját elveszíteni.
-Szerintem meg egyszerűen csak nem szeret engem.
-Ebbe nem szólhatok bele ezt csak te meg ő tudjátok.... Lépett ki a szobából Ivett....

Eközben már Dzsémi is megérezett a suliból...
-Hahó Zsáklin itthon vagy???
Zsáklin nem válaszolt mert meg se tudott szólalni az jár a fejében hogy mindent elrontott....
Dzsémi érezte hogy valami baj van ezért benyitott a szobába...
-Mi van veled?
-Semmi....
-Valamit csinált veled Hulió Albertó???Kérdezte idegesen Dzsémi.
-Nem én csináltam....
-Mit csináltál?:o
-Olyat mondtam amit nem kellett volna...
Aztán elmesélt mindent Dzséminek Zsáklin....