119.rész

-Semmi csak nem érzem jól magam! Lehet beteg leszek!
-Olyan mintha sírtál volna!
-Pedig nem!
-Biztos? Ugye nem titkolózol?
-Igen biztos! Csak nem rég keltem fel!  Elaludtam kicsit mert gyengének éreztem magam!
-Biztosan tényleg beteg leszel! Pihenjél nyugodtan! Csinálok valami vacsit!
-Oké. Zsáklin most nagyon azt hitte, hogy anyját sikerült ezzel le rendeznie, de azért Melissza tudja ám ha valaki hazudik neki különösen ha Zsáklin.
Mikor Alex is haza érkezett akkor őt is kérdőre vonta.
-Nem tudod mi van Zsáklinnal?
-Nem! Mi van vele? Talán beteg?
-Igen azt mondja hogy szerinte beteg lesz. Pedig én úgy láttam mintha inkább sírt volna.
-Komolyan? Szerintem inkább beteg lesz sokáig is aludt.
-Nem tudom majd kiderül, hogy mi van vele! De nem akarom, hogy hazudjon nekem!
-Ahh biztos nem hazudik! Nem szokása hazudni nekünk! Alexnak ettől teljesen lelki ismeret furdalása lett gondolta, ha tudná Melissza, hogy most épp ő maga is hazudik neki hmmm...
De ezek után Melissza nem adta fel továbbra sem Dzsémit is faggatni kezdte, de persze tőle sem tudott meg többet. Végül már kezdte elhinni a dolgokat.
Időközben az orvosok engedélyt adtak arra hogy a szülők bemehessenek gyermekeikhez.
Elsőként Ivett ment be fiához.... A nőnek steril öltözetet kellett vennie. Majd pedig benyitott az intenzíven lévő szobába ahol az egyetlen fia eszméletlenül az életéért küzdve feküdt... Ivett amint megpillantotta könnyek záporoztak szemeiből.... Egy hang nem jött ki torkán csak keservesen féltve nézte gyermekét.... Nem tudta mi vár rá. Csak azt látta rajta hogy gyenge és semmi sem biztos! Percekig állt majd végül mikor össze szedte magát beszélni kezdett hozzá:
-Fiam! Egyetlen kisfiam! Itt vagyok melletted! Nem lesz semmi baj! Erős vagy! Tudod, hogy szeret téged mindenki! Édes kisfiam te vagy az életem értelme, ha te nem lettél volna én már rég feladtam volna mindent! 
Kérlek szedd össze magad! Annyi minden vár rád! Zsáklinnal még meg kell teremtenetek a közös jövőtök!
Fiam ilyen csodás lányt találtál ennél jobbat nem is kívánhattam volna neked! Mindenki izgul érted és imádkoznak a jó Istenhez hogy minden rendben legyen veled! Itt vagyunk melletted ezt soha ne felejtsd el! Én mindig mondtam, hogy apád is szeret téged! Ő is itt van és teljesen ki van! Nagyon szeretünk téged!
Ivett újra sírni kezdett... Majd mikor akármennyire próbálta abba hagyni és nem ment neki jobbnak látta ha kimegy! Vetett egy utolsó pillantást rá majd elindult kifelé... Néhány perc múlva pedig Hulió ment be.
Hmm még sem olyan kőszívű ez a Hulió???? 
Bár neki nem folytak könnyek a szemeiből még is a tekintete mindent elárult teljesen ledöbbent és lesokkolt.
Fájt neki, hogy így látta az ő leszármazottját de egyszerűen annyira nem volt képes kimutatni érzését... Megszólalni se tudott... 10 perc után ki is jött.... Ivettel csak mélyen egymás szemébe néztek, de nem ment oda hozzá magára hagyta a feleségét... azonnal lement rágyújtani... Rajta így jött ki a fájdalom hogy elszívott 3 doboz cigit egy nap! De mindegy is Ivett már hozzá szokott hogy mindig mindenben magára hagyja!

Későbbiekben Zsáklinéknál
A vacsoránál amikor Zsáklinnak már nem csillogott a szeme a sírástól hanem csak szimplán rosszul festett és még enni se evett rendesen ekkor már tutira elhitt mindent! Zsáklin már nem bír sokáig az asztalnál ülni már ment volna Hulió Albertóhoz. Főleg hogy már Ivett értesítette,  hogy bemehetett a fiúhoz így gondolta  hátha ő is bemehetne. Így hát az állítólagos betegségét kihasználva lelépett a szobájába és telefonált Annabellának. 
A hívás után máris készülődni kezdett. Gondolta amíg átöltözik addig is megy az idő. Már nagyon várta a pillanatot, hogy lássa szerelmét, hogy mellette legyen. De e-mellett félt is nem tudta milyen lesz így látni Hulió Albertót. Félt, hogy megijed és elveszíti minden erejét amit átakart adni neki! Félóra múlva Alex kopogott be az ajtón.
-Én vagyok az kicsim!
-Gyere be!
-Na mi van veled?
-Bemegyek hozzá! Annabelláék jönnek értem!
-Rendben! De hogy mész ki?
-Bezárom az ajtóm és a fürdőszoba ablakon megyek ki!
-Hmm! Mondd csak eddig hányszor mentél ki azon az ablakon? !
-Öhm... Nyugi egyszer!.... Azt hiszem.
-Haha na jó!
Zsáklin megölelte apját majd az érzéseiről kezdett beszélni:
-Nagyon félek! Tudom, hogy nem helyes, hogy egymásba szerettünk, de nem érhet ez így véget! Hulió Albertónak élnie kell!
-Élni is fog! Érzem!
-Na de attól is félek, ha bemegyek és látni fogom milyen állapotban van elmegy az összes erőm és nem fogok tudni neki semmi erőt átadni! Pedig muszáj lenne!
Biztosan érezni fogja, hogy ott vagyok!
-Hidd el ha bemész gondolkodás nélkül azon leszel, hogy erőt adj neki! Na meg te erős vagy! Hála Istennek eddig nem volt alkalmad rájönni mennyire erős vagy de én tudom, hogy az vagy! Mert az én lányom vagy!
Zsáklin telefonja pedig hirtelen megcsörrent! Annabella volt az!
-Szia itt vagyunk a hátsó udvarnál ahogy mondtad!
-Oké megyek is! 

-Na itt vannak?
-Ahha! Megyek fedezz anyu előtt!
-Jó mindenképp!
Zsáklin végre elindult oda ahová a szíve vágyott a szerelméhez. Bár Zsáklin és Hulió Albertó nem tettek fogadalmat egymásnak  hogy együtt lesznek jóban rosszban, de  az igaz szerelemhez nem kellenek fogadalmak szavak ott csak érezni, kell hogy mellette a helyed bármi is történjen!

1 óra alatt megérkeztek.
Felmentek az emeletre majd ott Ivett elmesélte mi volt amikor bement.
-Egy anyának a lelke borzalmasan fáj ha így látja a gyerekét! Annyira gyenge, erőtlen.
Az én egyetlen fiacskám! Zsáklin Ivett szavaitól teljesen meghatódott és átérezte Ivett fájdalmát is! Ivett ahogy látta ahogyan Zsáklin sír magához ölelte.
-Nálad jobb lányt nem is kívánhattam volna a fiamnak. Zsáklinnak az "anyósa" szavai olyan erőt adtak, hogy talán ez volt amiből erőt tudott meríteni. Perceken beleül Ivett megkérte az orvost, hogy Zsáklin had menjen be fiához. Az orvos engedélyt adott.
Zsáklinnak is steril öltözetet kellett vennie majd jött egy nővérke és elkísérte az intenzív osztályon lévő szobához, ahol Hulió Albertó gyengélkedett.  A lány erőt vett magán és 
benyitott. A szép szemű ott feküdt élettelenül... Szívhangja jelezte egyedül életét. Mindenféle csövek lógtak belőle ... Szörnyű látvány volt! Zsálin nyelt egy nagyot s könnyei csak potyogtak. De végül megszólalt!
-Életem itt vagyok melletted! Tudom, hogy erős vagy felépülsz majd gyorsan! Itt vagyok neked! Együtt leküzdünk mindent! Te adtál értelmet az életemnek! Nem gondoltam, hogy lehet ennyire szeretni! Annyira de annyira szeretlek!... Ezek után néhány percig csendben maradt próbálta feldolgozni a dolgokat... De aztán folytatta.
-Képzeld el szép szeműm anyukád azt mondta nálam jobban senki nem érdemel meg téged! Tudod ez annak a szájából aki ilyen jó embert felnevelt nagyon nagy szó! Szerencsés vagy nagyon szeret az anyukád és a többi rokonod is! Aggódnak érted úgyhogy szedd össze magad gyorsan! Amint meggyógyulsz elszökünk az egész világ elől. Nem fog számítani más csak Te meg én! Lesz gyorsan egy kis Hulió Albertó és boldogan fogunk élni!! Az egész életünk boldog lesz! Szóval tényleg gyorsan kapd össze magad! A lány ezzel kibeszélte szíve vágyát! Még pár percig bent volt nála, mert vele akart lenni mint mindig! Nem sok időn belül már szóltak neki hogy ki kell mennie! A lány fájó  szívvel kiment s mind ez egy teljes héten keresztül így ment a fiúk állapota nem változott!!

118.rész

Reggel....

A fiúk állapota alig változott csak a belső vérzés állt el ami azért haladás, de egyáltalán nem jel arra hogy stabilizálódott volna az állapotuk hisz olyan sok vért veszítettek.

Eközben Zsáklin felébredt furcsa érzése volt jobban hiányzott neki Hulió Albertó mint valaha... Nem bírt magával hívni kezdte... Hmmm ez talán egy megérzés volt. Na de hiába hívta nem csörgött ki a telefon.
-Ouu szerelmem biztosan alszol... Hmm Zsáklinkám ha tudnád Hulió Albertó most épp milyen mélyen alszik.
Aztán Zsáklin felkelt stb... Anyja már nem volt otthon csak az apja a dolgozó szobába.
-Szia apu!
-Szia! Hogy aludtál?
-Hát nem túl jól sokat forgolódtam. És te?
-Az nem jó! Én jól aludtam.
-Iszol velem egy capucino-t?
-Aha!


Annabella egy kicsit elaludt, aztán felébredt hirtelen és eszébe jutott Zsáklin.
-Úristen ezt Zsáklinnak el kell mondanom. Annabella félre vonult majd hívni kezdte Zsáklint.

Zsáklin a szobájában hagyta a telefonját a konyhából elment oda.
-Szia Annabella
-Szia! Mondanom kell valamit! Mondta szomorúan és gondterhelten a lány
-Mi az? Valami baj van?
-Nagyon nagy baj van! Robertó hajnalban....
-Mi történt Robertóval? Vágott közbe Annabella szavába Zsáklin
-Robertó elment Hulió Albertó ért a reptérre haza felé az autó pályán pedig balesetet szenvedtek!
-Hogyan?  Mi van velük? Mi van Hulió Albertóval? És miért nem szóltál hamarabb Annabella!!
-Az intenzíven vannak! Kómába estek. Hulió Albertó karja eltört és néhány bordája is. Sok vért veszítettek. Életveszélybe vannak.
-Miért nem szóltál hamarabb?
-Ne haragudj annyira le voltam sokkolva. Kérlek érts meg a bátyám életéért aggódtam.
-Jól van ne haragudj igazad megértelek. Melyik kórházba vannak?
-A balesetibe. Ide akarsz jönni?
-Igen ott kell lennem! Ott van az apja Hulió Albertónak meg mindenki ugye?
-Most csak az anyja van itt.
-Akkor bemegyek.
-Elmenjek érted apámmal?
-Igen légyszíves!
-Rendben! Kérlek erős légy....
Zsáklin amint letette a telefont zokogni kezdett és nem értette miért kellett ennek az egésznek így történnie.
-Istenem miért??? Ne vedd el tőlem a szerelmem! Lemondok a szerelméről de az életét ne vedd el!!
-Zsáklin !! Mi a baj? Te sírsz?
Zsáklin szótlanul nézett apjára.
-Mi van veled? Ölelte szorosan magához lányát Alex.
-Apu nagyon nagy baj van!
-Hulió Albertó?
-Autó balesete volt! Intenzíven van!
Alex fejében hirtelen lepörgött amikor értesítették őt hogy a szülei autó balesetben meghaltak.... Borzalmas érzés járta át....
-Honnan tudtad ezt meg?
-Annabellától, mert az ő bátyjával volt Hulió Albertó. Már elindultak értem én bemegyek a kórházba!
-Na de!!!... Melyik kórházban van?
-A balesetiben. Nincs most ott senki csak az anyja. Na meg majd Annabelláékkal leszek.
-Szólj Annabellának hogy ne jöjjenek.... Majd én elviszlek!
-Köszönöm. Ölelte meg apját a lány.
Aztán indultak is...

Hamar oda értek.

Zsáklinék elé lement Annabella, rögtön egymásnyakába borulva sírtak.
-Menjünk fel!
-Jó!
 Alex kint maradt Robertó apjával Gabival. Kérdezni kezdte a történtekről. Ivett éppen Robertával beszélgetett amikor megpillantotta Zsáklint.
Ivett oda ment hozzá megölelte a Zsáklint könnyes szemekkel.
-Hát itt vagy? Ha tudná hogy itt vagy..... biztosan egyből jobban lenne!
-Muszáj volt eljönnöm nem érdekel milyen következménye lesz ennek de mellette kell lennem!
-A fiam szerelmét senki más nem érdemelné meg jobban, mint te!
-Senki másért nem vállalnék be ilyen dolgokat csak érte!
-Tudom!
-De mégis hogy történt ez az egész??? Kérdezte Zsáklin könnyeivel küszködve.
-A rendőrök elmondása szerint..... -Kezdte el mesélni Ivett.- Aztán ez lett belőle.- fejezetbe mondandóját.-
-Miért kellett így történnie?
-Nem tudom... Sírtak együtt.
-Nyugodjatok meg minden rendben lesz ne sírjatok annyit minden megoldódik csak hinni kell benne!Mondta Roberta.
-Hogy tudsz ilyen erős lenni amikor a te fiad sincs jó állapotban? Csodállak Roberta!
-Muszáj erősnek lenni hátha valami erőt átadhatunk majd nekik ha majd végre bemehetünk hozzájuk.
-Igazad van!!!
-Majd én is bemehetek hozzá ha belehet menni?Kérdezte Zsáklin izgatottan.
-Persze! Mondta Ivett.
-Köszönöm!
-Te adsz neki majd a legtöbb erőt! Ne köszönd!
De ekkor megcsörrent váratlanul a telefonja Ivettnek. A testvére volt az Pali hogy hamarosan ott vannak a kórházban.
-Zsáklin a bátyám hívott Ádriána apósa! Nem sokára itt lesznek! Nem kellene hogy meglássanak!
-Igen tudom igazad van!
-Estére eltudnál jönni?
-Jöhetek?
-Majd megyünk érted Zsáklin!
-Jó elszököm akkor estére!
-Rendben addigra biztosan nem lesz itt senki ilyen 7 óra fele!
-Oké itt leszek!
-Most menj!
-Annebella menj haza Zsáklinnal pihenj otthon itt vannak a kulcsok majd apád visszahoz!
-Jól van de amint meg tudsz valami hívj!
-Engem is hívjon valaki ha van valami hír. Mondta Zsáklin!
-Rendben! Mondta Annabella.
Zsáklin még egyszer megölelte Ivettet majd elindult haza felé.
-Mehetünk? Kérdezte Alex ahogy meglátta Zsáklint
-Igen menjünk. Hamarosan jönnek Eduárdóék.
-Oké. És van valami új hír?
-Semmi ugyan olyan állapotban van!
-Ohh értem!
-Apu én most haza megyek muszáj pihennem! Jelentette ezt be Annabella az apjának.
-Rendben menjél ha nem gond!
-Persze alap! Bármiben tudunk segíteni szóljál! Mondta Alex.
Ezzel elindultak haza felé. Alex kérdezősködni kezdett hogy hogyan történtek a dolgok. A lányok elmesélték neki. Aztán  észre se vették és haza értek.
Alex szorosan magához szorította lányát.
-Te tényleg nagyon szereted azt a fiút!
-Nem akarom elveszíteni!
-Tudom! Nem fogod!!!
A lány zokogni kezdett és még jobban apja karjaiba bújt.
-Nem lesz semmi baj! Simogatta meg a fejét.
-Este is befogok menni! Annabelláék bevisznek!
-Nem lesz ott senki?
-De az anyja ott lesz és elintézi hogy este 7 órára ne legyen ott senki más.
-Jól van menjél!
-Miért vagy ilyen engedékeny?
-Nem tudom úgyse megakadályozni hogy bemenj! De tudod nem is akarom megakadályozni! Te szeretőd őt és elvileg ő is téged! Szüksége van rád! Lehet estére be is lehet menni hozzá!
-Miből gondolod?
-Annabella apja mondta, hogy a délután folyamán be lehet majd menni!
-Jó lenne bemenni, hogy érezze hogy mellette vagyok!
-Érezi ő így is!

Később...
Dzsémi megérkezett a suliból mivel neki még mindig suli volt. Meglátta a nővérét és egyből tudta, hogy baj van!
-Mi van Zsáklin?
-Nagyon nagy baj történt!
-Mi történt?
-Hulió Albertónak! kezdett el újra sírni ez a végtelenül szerelmes szív....
-Mi van vele??? Ijedt meg Dzsémi.
-Autó balesete volt Robertóval. Intenzíven vannak!
-Úristen! Most életveszélyben van?
-Igen!
-Most mihez kezdesz gondolom szived szerint be mennél!
-Már voltam bent!
-Hogyan? Akadt ki teljesen.
-Apuval nem volt bent pont senki csak az anyja.
-Remélem rendben lesz minden vele! Istenem ez hihetetlen! De hogyan?
Zsáklin elmesélt neki mindent!
A lány telefonja megcsörrent Miranda volt az!
-Hallottam mi történt most mennek be a kórházba Rikárdó és Rikárdóka!
-Jajj Miranda nagyon félek, hogy elveszítem őt!
-Ne ilyenre ne is gondolj!
-Szerintem ez Isten büntetése amiért egymásra találtunk!
-Nem, nem dehogyis! Isten titeket egymásnak teremtett! Ne távolodj el Istentől most van rá a legnagyobb szükséged!
-Igazad van!
-És most mihez kezdesz gondolom bemennél hozzá!
-Már voltam bent!
-Hogy hogy???
-Annabella mondta hogy csak az anyja volt bent ezért bementem apuval.
-Apáddal?
-Ahha huppsz te nem is tudtad hogy tudja!
-Hát nem!!! De ezek szerint nem ellenzi!
-Nem!
-Én megmondtam!

Ezek után Melissza is megérkezett aki szintén észre vette hogy valami baja van Zsáklinnak...
-Mi a bajod Zsáklin?

117.rész

Hulió Albertó több óra után odaért Kanadába azon belül Torontóba a repülőtérre ahol unokatestvére Ricsi már várta őt. Az itteni időszámítás szerint hajnali 2 óra volt. De nem volt gond! Hulió Albertót ugyanúgy várták a rokonai azaz unokatestvérei, nénikéje és nagybátyja. A fiú beszélgetett velük 1 órán keresztül majd a vendégszobába ment és felhívta szerelmét.
-Szia! Szólt bele a lány.
-Szia kicsim! Megérkeztem! Már itt vagyok a nénikéméknél.
-Na és minden oké?
-Persze! De már most hiányzol!
-Te is nekem! El se hiszem, hogy ilyen távol vagy.
-Én sem!
-Gondolom fáradt vagy!
-Áhh csak kicsit!
-De hallom a hangodon, hogy fáradt vagy! Pihenj hosszú utad volt!
-Hogy te miket nem veszel észre.
-Na pihenj!
-Jól van. Szeretlek!!
-Szeretlek! Puszi!
-Csók!g

Nos reggel nem történt sok izgalmas dolog hisz a fiú nem állt neki egyből nyomozgatni. Helyette inkább Ricsivel lógott.
Hulió sem kezdett még hálót szövögetni de azért így mégis csak nyugodt volt, hogy a fiatalok most nem tudnak találkozni az már más kérdés volt, hogy sejtette azt hogy telefonon tartják a kapcsolatot de azt gondolta had tervezgessék a jövőjüket már úgy sem sokáig megy ez így......

Másnap a fiú belevágott a dolgok közepébe a fiú utána nézett minden kiadásnak, bevételnek és nem meglepő módon a pénzek forgását teljesen rendben találta. A fiú úgy döntött ez által hogy a 4. nap haza is utazik amiről nem fog szólni szüleinek helyette inkább jó barátjának Robertónak!

Hulió ezen  a napon viszont egy látogatást tett Ármándóékhoz ment azaz Csikitáékhoz és mit ne mondjak ez a látogatás nem volt véletlen... Hogy talán a terv része ez is hmmm meglehet nem tudni! Csak egy biztos Huliónak ekkor már leforgott az agyában minden!

Eközben Hulió Albertóéknál:
-Hogy, hogy ilyen hamar elmész? Kérdezte Ricsi.
-Van egy kis dolgom!
-Nagyon bőven kifejtetted ezt!
-Nyugalom hamarosan hallani fogsz te még rólam híreket!
-Remélem csak jót!
-Nekem biztos jó lesz!
-Akkor legyen úgy!

Hulió Albertó ezután a beszélgetés után máris szólt Robertónak.
-Hello!
-Csáó mizu?
-Semmi unalom van! Nem akarsz haza jönni?
-De! Holnap indulok! Épp ezért hívlak lenne kedved kijönni értem a reptérre?
-Hánykor?
-Olyan hajnal 2 fele érkezek meg...
-Na ne ember én akkor javában alszom!
-Persze persze és azokon a pénteki és szombati hajnalokban mit csinálsz?
-Az más te nem egy dögös csajszi vagy aki miatt érdemes fent maradni! Sőt nem is vodka vagy wisky vagy úgyhogy ennyi vagy!
-És akkor még én vagyok a legjobb gyerekkori barátod!
-Csak hülyülök még jó, hogy ott leszek!
-Jó de aztán nehogy átvágjál.
-Azért annyira nem vagyok köcsög! Na de hogy hogy nem anyád megy érted?
-Nem akarom hogy tudják mikor érek haza úgy volt hogy maradok még egy napot, de most úgy döntöttem
csinálok egy kis váratlan meglepetést apámnak!
-Ja meg már hiányzik a kis Zsáklinod!
-Az meg a másik!
-Tényleg kitervelted már a szökést?
-Mondjuk úgy alakulóban van!
-Rendben!
-Na akkor holnap indulok! Vagyis nem soká itt mindjárt holnap van!
-Itt még csak reggel 8 óra van úgyhogy...
-Felébresztettelek?
-Áhhh nem!
-Szóval igen! na mindegy aludj csak!

Hulió Albertó nem bírt magával írnia kellett egy üzenet életének....

"Nagyon hiányzol életem! Holnap hajnalban haza érek! Délután látni akarlak! Szeretlek nagyon!!!"

Zsáklin ezzel az üzenettel ébredt a fiú pedig e üzenet elküldésével hajtotta fejét álomra.

"Örülök, hogy máris vissza jössz! Én is látni akarlak! Én is szeretlek nagyon nagyon!!!!!!!!!!!"

Hamarosan reggelt Hulió Albertóéknál Zsáklinéknál viszont esteledett....

Hulió Albertó 7 órakor készülődött hisz 9 órakor indult a gépe.
 Lassacskán elbúcsúzott rokonaitól majd Ricsivel indultak a repülőtérre... Elköszöntek egymástól majd egy újabb unalmas út vette kezdetét. De legalább most kialudta magát a fiú... Továbbra is azon agyalt, hogy mit hogyan csinálja a dolgokat hogyan rendezze Zsáklinnal a közös életüket.
Szépen lassan telt az idő.... Hulió Albertó nagyon elálmosodott pont akkor amikor már közeledett Magyarország felé de nem is csoda erre felé még éjjel volt és az idő sem volt valami fényes lehangoló volt
bár amikor Hulió Albertó kinézett az ablakon és egy villámlás jelent meg elég ijesztő volt egyből elmúlt az álmossága. Robertó nagy erőt véve magán felkelt, készülődött és elindult barátjáért a reptérre...
-Ezért még adósom lesz ez a barom! Mondta ásítva a fiú.

A repülőgép megérkezett! A fiú végre látta a magyar feliratokat és érezte a magyar levegőt... A lelke egyenesen megnyugodott... Aztán meglátta Robertót és hálásan tekintett rá!
-Na rendes vagy te csak nem vertél át!
-Neked is szia! Olyannak ismersz?
-Nem, nem bár most tudom hogy az adósod vagyok!
-Pont ezt mondtam amikor elindultam!

A fiúk elindultak a kocsi felé bár mire a kocsihoz értek bőrig áztak elég ramaty idő volt.
-Na jókor jövök én is haza ebben a szar időben.
-Jó az időzítésed! Gúnyolódott Robertó!
-Hahahh!!! Vezessek én?
-Nem kell! Biztos fáradt vagy én meg egészen fel vagyok frissülve vette le magáról a csuromvizes kabát a fiú.
-Asszem ezután a kis zuhany után én is tök fitt vagyok!
-Nem baj az én kocsim én vezetem!
-Jól van,jól van!

Aztán a fiúk útnak indultak. Nem volt valami kellemes ilyen időben az utazás... Főképp amikor Robertó az egyik piros lámpánál akkorát fékezett hogy Hulió Albertó majdnem kirepült a szélvédőn!
-Úristen ki mellé ültem be!
-Meg kellett volna gondolnod kétszer is hogy beülsz mellém vagy sem!
-Igazad van!
Lassacskán az autópályára értek... Ekkor már Hulió Albertó érezte közeledik haza boldog volt...
A fiú szíve nyugodt volt  bár tudta akkor lesz igazán nyugodt ha már látta Zsáklint.
Kár hogy az időjárás továbbra sem csitult.. A szélvédőn alig lehetett kilátni! Az eső óriás  cseppekben zuhogott a szél csak úgy süvített.... A  villámok óriásiak voltak.... De volt egy fény ami erősebben sütötte a fiúk szemét.....
-Vigyázz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Kiáltott Hulió Albertó mert egy kamion épp  feléjük tartott.....
Ahogy a kormányt elrántotta Hulió Albertó úgy lesodródtak az útról....

1 óra múlva.... Mentősök,tűzoltók és rendőrök özönlöttek
A 2 fiút eszméletlenül súlyos sérüléssekkel szedték ki a tűzoltók a roncs autóból.
Azonnali segítségre szorultak így mentőhelikopter is érkezett.
Az orvosok egyből megállapították, hogy életveszélybe vannak....
Adataik felvették majd a hozzátartozókat értesítették.

-Hallo! Vette fel a telefont Ivett a nappaliban.
-Kolompár Hulióval vagy Lakatos Ivettel szeretnék beszélni.
-Lakatos Ivett vagyok....
Ekkor pedig közölték a híreket Ivettel!
-Az nem lehet ez mikor történt?
-2 órája!
-És még csak most szólnak?
-Sajnálom a sérültek ellátása volt az első!
-Igen igen sajnálom! Azonnal megyek kórházba!

-Hulióóóó!!!!!!!!!!! Mondja sírva ordítva a nő.
-Mi van??? Huliónak sejtelme sem volt mi lehet felesége baja.
-Hulió Albertó kórházban van!!!
-Mi van vele??? Rémült meg Hulió!
-Balesetet szenvedett! Itt Magyarországon haza jött! Menjünk gyorsan a balesetibe.
-Haza jött és nekünk nem is szólt!
-Hulió a fiúnk haldoklik.
-Anyu Hulió Albertó haldoklik? Jött elő Vanda is!
-Igen vanda kapj fel valamit menjünk.
Nagyon gyorsan felöltöztek és mentek a kórházba útközben Lacinak is szóltak hisz nem akarták hogy Vanda ott legyen a kórházban végig valakinek mennie kellett érte.
Természetesen Robertó anyját is értesítették aki úgy szint rohant Annabellával...
A kórházban össze találkoztak a szülők!
-Robertóval volt?
-Igen ő ment érte a reptérre!

Az orvosok még a fiúkkal foglalkoztak.. De a rendőrök elmesélték viszont a történteket.
-A kamion sofőrje részeg volt....-Kezdték mesélni a történteket.- Az egyik fő probléma hogy a fiaik biztonsági öve nem volt bekapcsolva csoda, hogy nem repültek ki a kocsiból! Az viszont  még nagyobb csoda hogy nem robban fel az autó!

Nos ettől Ivett és Roberta nem lettek nyugodtabbak sőt inkább még zaklatottabbak lettek. Borzalmas volt a várakozás az a tudat hogy miden perc kritikus volt Hulió Albertó és Robertó számára.
A percek nehezen és végtelenül teltek. Mintha ez az egész soha nem akart volna véget érni.
 Laci is megérkezett könnybe lábadt szemekkel.
Aztán pedig Robertó apja is oda keveredett...
Az egyik főorvos pedig kijött a műtőből ahol Robertóval foglalkoztak és közölni kezdte a híreket!!!!
-A beteg állapota kritikus! Kómában van! Súlyos fejsérülést szenvedett akár részleges amnézia is felmerülhet ébredés esetén. A koponya megrepedése súlyos az agyába a kelleténél több vér van. 4 bordája eltört súlyos belső vérzései vannak. De megteszünk mindent!
-Kérem mentsék meg! Mondta Roberta!
-Mindent megteszünk!
-Tegyenek meg mindent bármennyit hajlandó vagyok fizetni a fiam életéért!
-Itt nem a pénzről van szó! Így is úgy is megteszünk mindent hisz ez a dolgunk!
-Doktor úr és a másik sérültről nem tud semmit??
-Neki sem bíztató az állapota de sajnos nem tudok róla semmit!
-Köszönjük...

-Istenem szegény kis fiam! Mondta Roberta.

-Hulió! Valami nagyon nincs rendben, ha még nem jött ki a doki.
Hulió nem mondott semmit csak magában idegeskedett... Meg sem próbálta nyugtatgatni feleségét!

De akkor abban a percben megjelent Hulió Albertó orvosa is!
-Nem szolgálhatok jó hírekkel! A beteg minden percben küzd az életéért. Újra kellett élesztenünk.
Komában van! A teljes koponyáját betörte rengeteg vért vesztett ezért állt le a szíve. A jobb keze eltört.
és 3 bordája a baloldalon 1 és a jobb oldalán 2...
-Ugye megtudják menteni?! Mondta Ivett kétségbe esve.
-Mindent megteszünk! Erős fiatal ember és ez nagyon fontos!
-Mentsék meg kérem! Szólalt meg Hulió is végre!

116.rész

Zsáklin nem tudott aludni ezután a bizonyos telefon beszélgetés után ... Nagyon felzaklatódott! Most jött rá nincs mese cselekednie kell és el kell kezdenie az életét élni önállóan.. És most pedig élete legnehezebb döntése előtt állt!!!
Hulió Albertó pedig nyugtalankodott, hogy talán nem most így estére kellett volna hogy elmondja Zsáklinnak hogy lehet meg kéne szökniük.. Gondolta, hogy ezzel felzaklatta a lányt.

Lassacskán eljött a reggel vagyis a hajnal pontosabban. Hulió miközben a kávét szürcsölgette gondolatai erősen Hulió Albertó és Zsáklin szétválasztásán forogtak... Addig törte fejét amíg eszébe nem jutott egy egészen jó kis ötlet.... "-elküldöm egy hétre Hulió Albertót Kanadába addig szépen megrendezek mindent és kitervelem alaposan a dolgokat... nem lesznek ezek együtt amíg én élek!!!!!!!!"  pörgött le mind ez Hulió agyában..

Aztán amikor a nap kezdetét vette Hulió el is kezdte a terve körül a hálót szövögetni.
-Hulió Albertó! Beszélnünk kell! Gyere a dolgozó szobába!
-Nocsak ez fontosnak tűnik!
-Az is!
-Kanadába kéne utaznod egy kis időre intézkedni felügyelni a dolgokat... érted?
-Mi van nem bízol a sógorodban?
-Bizalom nincs olyan ember akiben megbíznék!!! Ne viccelj! Nézz körül és nézd meg hogy miért ilyen kevés a bevétel amikor egyszerűen eddig Kanada volt a legjobban jövedelmező üzletünk! Nekem valami nem tetszik!
-Jó elmegyek de ez az egész biztos nem 2 napig fog tartani!
-Menj nyugodtan egy hétre vagy amennyire akarsz! Most úgy se jársz abba a kócerájba!
-Ümmm nem akarok egy hétig maradni sok dolgom van!
-Például?
-Majd meglátod! Ezzel fel állt a fotelből a fiú.
-Mikor indulsz?
-Holnap hajnalban!

Zsáklin eközben egyedül volt otthon ami most kifejezetten jól jött neki hisz nem volt magánál csak azon járt az agya, hogy mi is lenne a megoldás...
"-Hogyan is lehetnénk Hulió Albertóval boldogok ha ezzel a saját szüleinket tönkre tesszük...de ha nem jövünk össze akkor se leszünk boldogok soha!
Én nem lennék képes mást szeretni, csókolni...áhhh!!! Szerintem már soha nem leszünk boldogok! Ohh bár volna két életem! Erről Zsáklinnak eszébe is jutott egy zene aminek a refrénjében épp ez szerepel Ha volna két életem.... Rá is keresett erre a számra rá jött egy kis depizés és vagy 10-szer meghallgatta. Végül már sírva is fakadt! De aztán erőt vett magán és épp időben, mert a szép szemű SMS-t küldött neki.
"Szívem ha rá érsz hívj fel!"
Zsáklin azonnal hívta.
-Szia kicsim!Szólt bele a telefonba Hulió Albertó.
-Szia!
-Nyugtalan voltam este! Gondolom nem tudtál aludni! Nem kellett volna rád zúdítanom ezt a szökős dolgot.
-Hulió Albertó gyere át kérlek! Most nincs senki tudunk beszélgetni!
-Jó,jó máris ott vagyok!
A fiú perceken belül ott is volt.
A lány már kint várta. A fiú bejött a kapun, mélyen a lány szemébe nézett oda ment hozzá megsimította az arcát majd megcsókolta. Ekkor a lányt olyan bizsergés járta át, hogy tudta NEM ÉLHET a fiú pillantásai, érintései, csókjai és szavai nélkül!!! Ebben a percben a világ végére is elment volna vele!
-Most mit érzel? Kérdi a fiú.
-Most.. őszintén?
-Na?!
-Elmennék veled a világ végére is!!!
-Nem félsz, hogy elbízom magam?
-Nem vagy te érzelmileg olyan erős, hogy elbízd magad!
-Hmm néha úgy érzem te többet tudsz rólam. mint én! Hogy sikerült így megismerned?
-Ez azért van, mert össze tartozunk!
-Sokat gondolkoztál az éjszaka?
-Igen, de kár volt!
-Hmm miért?
-Most hogy megláttalak tudom a választ!
-Mi a válasz?
-Elmegyek veled a világ végére is!
Hirtelen csend támadt de Zsáklin folytatta:
-Ha kell megszököm veled!
-Zsáklin te nem ezt érdemled!
-Nem érdemlem meg, hogy az életem szerelmével éljem le az életem?!
-Honnan tudod, hogy én vagyok az életed szerelme? Még sosem voltál szerelmes! Lehet azért érzel így mert én vagyok az első!
-Te most leakarsz beszélni magadról? Amúgy is te nekem nem csak az első vagy! Te vagy a minden!
-Nem érdemled, hogy elszöksz mint valami besózott nőszemély vagy mint egy ribanc!
-Mi ketten tudjuk az okát a szökésnek! Mások meg nem számítanak  úgy is messzire megyünk innen!
-És a szüleid?
Zsáklin nem bírta tovább hullani kezdtek könnyei akár egy nyári zivatar!
-Na látod! Imádod a szüleidet ahogy ők is téged! Nem teheted meg velük!
-Éppen ezért meg kell bocsássanak!
-Zsáklin te ennyire szeretsz engem?
-Ezek után még kérded te bolond?! Mondta szipogva a lány.
-Meg se érdemellek! Törölgette a lány könnyeit miközben ezt mondta.
-Erre hamarabb rá kellett volna jönnöd! Mondjuk amikor elhatároztad, hogy megszerzel!
-Nem gondoltam, hogy sikerülni fog!
-Én sem! Nevetett a lány
-Zsáklin én most elutazom egy kis időre!
-Hova? Miért?
-Kanadába a rokonaimhoz. Munka ügyben. 5 nap az egész holnap indulok.
-5 nap az nagyon sok!
Gyere velem! Itt az alkalom!
-Komolyan mondod?
-Ha akarod!
-De megszöknénk és utána mi lenne?? Anyádék? És hol laknánk? Azért gondolkodj! Előbb szerezz házat stb. ! Na meg nekem lelkileg fel kell készülnöm erre a bizonyos szökésre és nekem a holnap még korai!
-Jó, jó igazad van! Annyi időt adok amennyit csak akarsz!
-Szeretlek!
-Én is téged! <3
-Hulió Albertó kérlek vigyázz magadra ezen az úton! Olyan messzire mész!
-Nyugodj meg nem most megyek először!
-Jól van! Ugye majd felhívsz ha oda értél?
-Hát igen de tudod akkor itt Magyarországon este lesz vagy hajnal mire én oda érek!
-Nem baj felőlem hajnalban is hívhatsz csak halljam a hangodat!
-Rendben akkor majd hívlak! Mindennap hívni foglak!
-El is várom!
-Nos most akkor megyek még Róbertóhoz is beugrok!
-Rendben!
-Szeretlek! Vigyázz magadra te is!
-Jól van én is téged!
Hulió Albertó forrón megcsókolta a lányt majd szorosan ölelkezni kezdtek végül pedig búcsút vettek egymástól!

Hulió Albertó már indult is Róbertóhoz és közben csak gondolkozott, hogy mit hogyan csináljon, hogy Zsáklint hova vigye hogyan szökjenek meg... És mindezek közben boldog volt eddig sem kételkedett, hogy szereti őt Zsáklin na, de most már tudta, hogy ez tényleg igazi tiszta szerelem!

-Csá. ment be az ajtón Hulió Albertó és köszönt.
-Na csáó! Fura vagy!
-Mert most aztán benne vagyok a nagy betűs életben!
-Elveszed Zsáklint? :D
-Elfogunk szökni!
-ŐŐŐŐ.. És erről Zsáklin tud?
-Hogyne tudna! Bele egyezett! Nagyon szeret engem! mondta a fiú annyira, de annyira szerelmesen!
Robertó ezen csak mosolygott egyet majd vállon veregette barátját!
-Megérdemled hogy szeressen!
-Áhh ez nem igaz!
-De igen mert sokat küzdöttél miatta!
-És még mennyit fogok!
-Számíthatsz rám bármiben! Segítek a szöktetésben is!
-Köszönöm! De egyenlőre azt se tudom hova szökjünk!
-Figyelj ideiglenesen mehetnétek apám egyik olasz nyaralójába!
-Hmm köszönöm ez nem rossz ötlet! De tudod anyámékat is szöktetnem kell!
-Nem baj az! Megoldjuk! És amúgy Lacit jobb ha nem kevered bele!
-Igazad van!
-Szóval bármilyen segítségre szükséged van támaszkodj rám! Ha Lacit bele keverjük megtalál téged!
-De Laci után te rajtad fog keresni tuti!
-Majd teszem, hogy nem tudok semmit! Figyelj semmi feltűnés nem kell! Én nem fogok eltűnni szépen itt leszek és innen irányítom a dolgokat!
-Hmm igaza van ha te is eltűnnél az feltűnő lenne!
-Na meg ne járjunk túl sűrűn össze de ne is hanyagoljuk egymást!
-Rendben csak semmi feltűnősködés!
-Pontosan! Áhh nem vagy te hülye gyerek Robertó! Mondta magának Robertó olyan kis egósan!
-Viszont most elfogok utazni 5 napra úgy hogy igazából nem tudom a szökés időpontját na meg valami házat is néznünk kéne!
-Hova utazol?
-Kanadába Ricsiékhez!
-Áhh és hogy, hogy?
-Apám küldött üzleti ügyben! Azt mondta hogy nézzek körül túl kevés a bevétel mostanság!
-Ja értem!  Mikor indulsz?
-Holnap hajnalban!



Már hajnalodott a növényeken apró harmat cseppeket csillogtattak meg a felkelő nap apró kis sugarai még nagyon kora hajnal volt! Nyugaton a sötétség uralkodott még a hold végezte dolgát! Keleten pedig már éledezett a világ! Ebben a nyugodt időszakban mégis izgalmas dolgok történtek... Egy sötét szobában megcsörrent egy telefon.. Majd a telefonba egy lágy szerelmes hang szólt:
-Hulió Albertó!?
-Szerelmem készen állsz?
-Igen! Akkor történjen aminek történnie kell!
-Gyere ki a hátsó ablakon itt várlak!
-Megyek!
Zsáklin így is tett kiment a fürdőszobájának azon az ablakán amin nem volt szúnyogháló! Már látta a fiiút a hátsó kapunál állt várta őt...  Segített a lánynak átmászni a kapun! Majd beszélták Hulió Albertó Mercédeszébe és szélsebesen száguldottak a repülőtért felé hisz indultak!
Erre pedig hirtelen homály lepett el mindent s csak ennyit lehetett Hallani
-ne, ne ez nem lehet!!!!! Ébredt fel Hulió..
"-Hmm ez csak álom volt??? Úristen mi van ha... Hmm jobb ha szemmel tatom ezt a fiút!"
Majd körül nézett Ivett nem volt mellette... Bement a fürdőszobába Ott találta Ivettet aki épp fésülködött.
-Hát te? Kérdezte a nő meglepődve!
-Ezt én akartam kérdezni!
-Én viszem ki Hulió Albertót a reptérre!
-Mennyi az idő?
-Hajnali fél 4!
-Hmm...
-Jól vagy nagyon le vagy izzadva?!
-Igen tökéletesen vagyok!
Hulió kiment a szobából körül nézett majd benyitott Hulió Albertó szobájába ahol nem volt senki... Aztán beljebb ment elindult Hulió Albertó fürdőszobája felé ,meg állt az ajtó előtt és kopogtatott.
-Ki az? Szólt ki a fiú onnan.
Ekkor Hulió vett egy mély levegőt hisz megnyugodott!
-Készülődsz szólt be keményen Hulió!
-Már kész vagyok! Nyitotta ki az ajtót a fiú.
-Rendben! Nézett mélyen fia szemébe az ember.

Ezután kijelentette Hulió, hogy ő akarja kivinni a repülőtérre fiát.
-Tudod mit menjünk mindketten mondta a nő végül!
-Hmm jól van!
Hulió Albertó csak nézett nem értette mi baja van az apjának de tudta a fiú hogy ezt ő bizonyára nem értheti.
Kivitték a reptérre elköszöntek tőle, megnézték ahogy felszáll a gépe s ekkor fogta el csak igazán nyugodtság Huliót.... Ivett aggódóan nézett a felszálló repülőre amin egyetlen imádott fia ült... Pillantását Hulióra vetette remélte hogy rajta is ezt fogja látni de helyette most látta a legnyugodtabbnak az elmúlt két órában férjét.
-Hulió mondd csak mit érzel most?
A férfi meglepődötten nézett sőt egy kicsit hülyének is nézte a nőt, hogy miért kérdez tőle ilyet.
-Hogy, hogy mit érzek?
-Tudod amióta fel keltél azóta idegesnek láttalak! És most amikor a fiúnk felszállt a repülőgépre pont amikor most kéne elkezdened idegesnek lenni, most látom azt, hogy nyugodt vagy!
-Nyugodt vagyok tudom, hogy jó helyre megy! Mondta lekezelően4 A nő inkább már nem mondott semmit se a férjére hagyta a dolgokat.. mint általában.

3 óra múlva..
Hulió Albertó felébredt már most hiányzott neki otthona és legfőképp a lány.
Aztán elkezdett a telefonjáról fülhallgatóval zenét hallgatni és várta hogy az idő teljen és végre oda érjen stb..

115.rész

Zsáklin lassacskán Dzsémit is beavatta az új eseményekbe...
-Dzsémi apu tudja!
-Mit?? :O
-Azt hogy én és Hulió Albertó....
A fiúnak leesett az álla nem hitt a fülének de aztán csak megtudott szólalni....
-Honnan? Mióta?
- A lagziban meglátott vele hátul... Aztán ma délután elmondta hogy tud minden és nem ellenzi!
-Tényleg?
-Igen!
-Na látod én megmondtam ez teljesen jó így! Ez már haladás!  De  amúgy mit mondott?
Zsáklin elmesélt mindent...ezek után Dzsémi feltette azt a bizonyos kérdést....
-Na és ha apu kérdezi, hogy tudtam e róla mit  mondjak?
-Mondd neki el nyugodtan legalább tisztában lesz a testvéri össze tartásunkkal!
-Jól van!

Néhány nappal később!
-Dzsémi!
-Mondjad apu!
-Gyere csak velem....!
-Mit szeretnél?
-Zsáklin bele szeretett Hulió fiába! Fiam te tudtál erről az egészről?
-Tudtam róla és elejétől fogva támogattam az egészet! És azt is tudtam, hogy te elfogod fogadni!
-Megkérdezhetem hogy ezt te miért iszz támogattad?
-Mert én össze haverkodtam már az előtt  Hulió Albertóval,  hogy tudtam volna hogy Hulió fia na de amikor
ez volt akkor még nem volt semmi közöttük! Aztán amikor megtudtam hogy mi van támogattam őket a
lagziban is én segítettem nekik kimenni ......
-Hogyan haverkodtál vele össze?
-A diszkóban. Aztán egyszer találkoztunk a plázába és akkor Zsáklinnal voltam és akkor Zsáklin mondta hogy ő Hulió fia...
-Értek mindent! Na és szerinted most mi lesz?
-Hát izé nem tudom!
-Na ez az én se!
-Szeretik egymást! Ha nem jönnek össze akkor mindkettőjük az élete elromlik! Mondta Dzsémi szomorúan.
-Tudom! Ezt nem akarom! Alexnek a szíve majd megszakadt amikor ezt mondta.
-Én sem!

Hulió Albertó pénteken hívást kapott nagyapjától!
-Mondjad papó!
-Fiam van egy kis időd vasárnap velem jönni a vásárba eladni azt a két fekete lovat?
-Van persze! Ráérek! Hány órakor megyünk?
-Hát hajnalba olyan 5-re gyere tudod mire leérünk Lajosmizsére.
-Uhh... ezer éve nem keltem olyan korán! De ott leszek!
-Számítok rád!

Néhány nappal később Lúszióék elhívták a hétvégére magukhoz Zsáklint és Dzsémit. Megbeszélték hogy majd pénteken délután elmennek értük Lúszióék.

Pénteken nem csak ez az egy esemény volt hanem Zsáklinék számára véget ért a tanítási időszak tehát eljött az évzáró ideje . Tudom, hogy fura hogy már május elején vége a sulinak, de ez az érettségi időszak miatt is van így! Egyébként Zsáklin tanulmányi eredménye most is kitűnő volt.
Zsáklin és Hulió Albertó még egy párszót beszélt egymással miután az évzáró véget ért.
-Most mi lesz hogy fogunk így mindennap találkozni?
-Úgy hogy elmegyek érted hamarosan!
-Komolyan mondod?
-A lehető legkomolyabban életem!
-Szeretlek nagyon!
-Én is téged kicsim....

Délután pedig Lúszióék elmentek Zsáklinékért....  Jól el voltak beszélgettek stb.
Tervezgették hogy ,mit csináljanak este elmentek pizzériába ott vacsoráztak. Szombaton moziba mentek mesét néztek Lúszió kis fia Fernándó miatt.
Vasárnapra pedig Gézáék kitalálták hogy menjenek el a vásárba Lajosmizsére... Így hát vasárnap így is történt...
Eközben Hulió Albertó már hajnalok hajnalán fent volt és sofőrködöt papójának... Hulió Albertó észbontóan szexi volt fekete ingében és fekete kalapjában olyan igazi cigányos macsó volt.... na jó egy kicsit tán még spanyolos is volt hmm..
Zsáklin pedig véletlen szerűen pont ugyanabba a vásárba ment ahol Hulió Albertóék lovaztak.
Zsáklin is igazán szép volt farmer szoknyájában és farmer mellényében csinos volt főkép amikor az egyik cigány ember kalapokat árult és Gézának adott egyet ajándékba. Géza csak fogta amikor Zsáklin így szólt:
-Add ide papó majd én fölveszem úgy is szét süti a fejemet a nap
-Jól van lányom.
Zsáklin fel is vette és olyan cuki volt benne és ő még így is szép volt nagyon....
Végül az állatos részlegnél kötöttek ki és elkezdtek lovakat, disznókat, kecskéket és még sok más házi állatott nézegetni.. Voltak ott új szülött kis állatkák. Voltak éppen fénykorukat megcsillogtató állatok akiken minden szem meg ragadt. De Géza szeme igazán csak 2 fekete lovon ragadt meg.

 El is kezdtek közeledni feléjük. Aztán lassacskán észre vették, hogy ezeket a csoda szép fekete Fríz csődöröket János árulja azaz Huló Albertó papója! Amikor meglátták egymást egyből köszöntötték egymást mindegyik pasi kezet fogott Jánossal... Aztán egyszer csak egy hang szólalt meg hátulról
-Láso tumáro gyész! (Jó napot!)
Mindenki hátra fordult... Ekkor látták hogy e hang tulajdonosa nem más, mint Hulió Albertó.... erre vissza köszöntek neki.
-Nájisz!(köszönöm)
Hulió Albertó oda adta a szénsavmentes ásványvizet nagyapjának majd oda állt mellé és figyelte amit beszélnek Gézával. De közben nem csak ezt figyelte hanem kicsit zért Zsáklin felé is nézelődött akin sajnos már nem volt rajta a kalap hisz amikor meglátta Jánost inkább levette a kalapot nem akart nevetséges lenni.
Lúszió pedig elkezdett kommunikálni Hulió Albertóval...
-Mennyi idősek ezek  a lovak? Elég fiatalnak tűnnek.
-1 évesek kb... Nálunk születtek.
-Külön külön adjátok el őket?
-Igen úgy talán jobban elviszik őket!
-Gondolom úgy jobban is megéri!
-Hát ja!
-Nagyon szépek! Na kisfiam ezek nagyon nagyok nem mehetsz oda! Mondta ezt Luszió a fiának
-Hát ezek elég vadak! De ha nagyon tetszenek meg simogathatod a hátukat gyere oda viszlek! Mondta kedvesen Hulió Albertó aki szimpatizált Zsáklin kis unokatestvérével!
A kisfiú szó nélkül oda ment Hulió Albertóhoz majd megsimogatta a lovakat.
Zsáklin csak olvadozva bámulta ahogyan a kis gyerekkel bán a szerelme.
Erre megszólalt Gizi is!
-Dik o Cino!(Nézd a kicsit) Hogy oda ment már ahhoz a fiúhoz. Hogy ő nem idegenkedik egy idegentől.
-Hát olyan nagy ember semmitől se fél! Mondta Bianka a kicsi anyja.
-Hmm és a lovak is hogy tetszenek neki! Mondta Zsáklin muszáj volt már neki is mondani valamit.
Eközben Géza is oda szólt kis unokájához:
-No meg vegye neked a papó?
A kicsi csak bólogatott majd vissza ment az apjához.
Aztán Hulió Albertó  és János embere megfuttatta a lovakat.. Gyönyörűek voltak na és ahogy Hulió Albertó bánt a lovakkal hmm mint egy igazi kis Isten.. *-*
Ezek után János meghívták egy büfében egy inni valóra... Majd mindenki ment a maga útjára de legalább ez is meg volt...

Zsáklin és Hulió Albertó napja ezzel bearanyozódott...

Mikor Hulió Albertó haza ért:
-Na eladtátok őket?
-Igen az egyiket.
-Na már az se rossz.!
-Kinek adtátok el?
-Valami magyar embernek.
-Hmm... Na és nem találkozatok semmi különössel.
-De a volt apósoddal!
-Gézával?
-Igen.
-Ott volt az a majom veje is?
-Az én apósom? Mondta egy ravasz mosoly kíséretében Hulió Albertó
-OOO hogy neki apósa van! Jajj te!! fúúú :@ gurult be teljesen Hulió.
-Nem volt ott de a menyasszonyom ott volt.
-Ha ezt nem fejezed be én nem tudom mit kezdek veled! Ha azt akarod elérni hogy idegesíts ezzel akkor gratulálok sikerült!!
-Én komolyan beszélek nekem Zsáklin kell!
-Én meg annál is komolyabban mondom hogy ez lehetetlen!  Minek kezdtél ki azzal a lánnyal????
-Nem tudom de nem bántam meg!
-Nem hiszem el hogy szerelmes vagy.
-Pedig jobb lesz ha ezt felfogod mert a végén úgy is azon kapod magad hogy Zsáklin az én feleségem a te unokáid anyja!
-Aki majdnem a lányom lett... Ez nevetséges kérlek!
-De nem lett a lányod!
-Ezt nagyon megfogod bánni ha ezt így folytatod!! Állt fel Hulió dühösen és lelépett...

A késő délután folyamatában pedig Alexék elmentek Zsáklinékért mivel Dzséminek már holnap suli van.

Este....
Hulió Albertó nyugtalanul feküdt az ágyában nem tudja hogy apja mire gondolt azzal hogy ezt még nagyon megfogja bánni de azért nyugtalanította ez az egész...  De aztán gondolta a fiú inkábbb felhívja Zsáklin az legalább megnyugtatja ha az ő hangját hallja.
-Szia életem... Szólt bele a telefonba Zsáklin.
-Szia szerelmem. Hogy vagy?
-Nagyon jól! Látod hogy milyen véletlenek vannak hogy így össze futunk.
-Jah igen az Úr velünk van ő teremti ezeket a lehetőségeket nekünk!
-Igen biztosan! És te hogy vagy?
-Most már jól!
-Miért előtte mi volt valami baj van?
-Beszélgettem ma megint apámmal... Mondtam neki hogy láttalak ma! Aztán olyanokat mondott hogy nevetséges hogy mi ketten na meg hogy te a lánya lettél majdnem meg hogy felejtsem el azt egészet vagy nagyon megbánom és most kíváncsi vagyok mit tervel!
-De akkor most mi lesz?
-Zsáklin! Szökjünk meg!
-De mi lesz anyádékkal?
-Velük együtt menjünk el négyen!
-És mi lesz az én anyámékkal?
-Majd felveszed velük a kapcsolatot.
-Én nem tudom hogy megtudom e ezt tenni... Ezen el kell gondolkoznom jó?
-Persze! Annyit gondolkozol  rajta amennyit csak akarsz......