-Dzsémi apu tudja!
-Mit?? :O
-Azt hogy én és Hulió Albertó....
A fiúnak leesett az álla nem hitt a fülének de aztán csak megtudott szólalni....
-Honnan? Mióta?
- A lagziban meglátott vele hátul... Aztán ma délután elmondta hogy tud minden és nem ellenzi!
-Tényleg?
-Igen!
-Na látod én megmondtam ez teljesen jó így! Ez már haladás! De amúgy mit mondott?
Zsáklin elmesélt mindent...ezek után Dzsémi feltette azt a bizonyos kérdést....
-Na és ha apu kérdezi, hogy tudtam e róla mit mondjak?
-Mondd neki el nyugodtan legalább tisztában lesz a testvéri össze tartásunkkal!
-Jól van!
Néhány nappal később!
-Dzsémi!
-Mondjad apu!
-Gyere csak velem....!
-Mit szeretnél?
-Zsáklin bele szeretett Hulió fiába! Fiam te tudtál erről az egészről?
-Tudtam róla és elejétől fogva támogattam az egészet! És azt is tudtam, hogy te elfogod fogadni!
-Megkérdezhetem hogy ezt te miért iszz támogattad?
-Mert én össze haverkodtam már az előtt Hulió Albertóval, hogy tudtam volna hogy Hulió fia na de amikor
ez volt akkor még nem volt semmi közöttük! Aztán amikor megtudtam hogy mi van támogattam őket a
lagziban is én segítettem nekik kimenni ......
-Hogyan haverkodtál vele össze?
-A diszkóban. Aztán egyszer találkoztunk a plázába és akkor Zsáklinnal voltam és akkor Zsáklin mondta hogy ő Hulió fia...
-Értek mindent! Na és szerinted most mi lesz?
-Hát izé nem tudom!
-Na ez az én se!
-Szeretik egymást! Ha nem jönnek össze akkor mindkettőjük az élete elromlik! Mondta Dzsémi szomorúan.
-Tudom! Ezt nem akarom! Alexnek a szíve majd megszakadt amikor ezt mondta.
-Én sem!
Hulió Albertó pénteken hívást kapott nagyapjától!
-Mondjad papó!
-Fiam van egy kis időd vasárnap velem jönni a vásárba eladni azt a két fekete lovat?
-Van persze! Ráérek! Hány órakor megyünk?
-Hát hajnalba olyan 5-re gyere tudod mire leérünk Lajosmizsére.
-Uhh... ezer éve nem keltem olyan korán! De ott leszek!
-Számítok rád!
Néhány nappal később Lúszióék elhívták a hétvégére magukhoz Zsáklint és Dzsémit. Megbeszélték hogy majd pénteken délután elmennek értük Lúszióék.
Pénteken nem csak ez az egy esemény volt hanem Zsáklinék számára véget ért a tanítási időszak tehát eljött az évzáró ideje . Tudom, hogy fura hogy már május elején vége a sulinak, de ez az érettségi időszak miatt is van így! Egyébként Zsáklin tanulmányi eredménye most is kitűnő volt.
Zsáklin és Hulió Albertó még egy párszót beszélt egymással miután az évzáró véget ért.
-Most mi lesz hogy fogunk így mindennap találkozni?
-Úgy hogy elmegyek érted hamarosan!
-Komolyan mondod?
-A lehető legkomolyabban életem!
-Szeretlek nagyon!
-Én is téged kicsim....
Délután pedig Lúszióék elmentek Zsáklinékért.... Jól el voltak beszélgettek stb.
Tervezgették hogy ,mit csináljanak este elmentek pizzériába ott vacsoráztak. Szombaton moziba mentek mesét néztek Lúszió kis fia Fernándó miatt.
Vasárnapra pedig Gézáék kitalálták hogy menjenek el a vásárba Lajosmizsére... Így hát vasárnap így is történt...
Eközben Hulió Albertó már hajnalok hajnalán fent volt és sofőrködöt papójának... Hulió Albertó észbontóan szexi volt fekete ingében és fekete kalapjában olyan igazi cigányos macsó volt.... na jó egy kicsit tán még spanyolos is volt hmm..
Zsáklin pedig véletlen szerűen pont ugyanabba a vásárba ment ahol Hulió Albertóék lovaztak.
Zsáklin is igazán szép volt farmer szoknyájában és farmer mellényében csinos volt főkép amikor az egyik cigány ember kalapokat árult és Gézának adott egyet ajándékba. Géza csak fogta amikor Zsáklin így szólt:
-Add ide papó majd én fölveszem úgy is szét süti a fejemet a nap
-Jól van lányom.
Zsáklin fel is vette és olyan cuki volt benne és ő még így is szép volt nagyon....
Végül az állatos részlegnél kötöttek ki és elkezdtek lovakat, disznókat, kecskéket és még sok más házi állatott nézegetni.. Voltak ott új szülött kis állatkák. Voltak éppen fénykorukat megcsillogtató állatok akiken minden szem meg ragadt. De Géza szeme igazán csak 2 fekete lovon ragadt meg.
El is kezdtek közeledni feléjük. Aztán lassacskán észre vették, hogy ezeket a csoda szép fekete Fríz csődöröket János árulja azaz Huló Albertó papója! Amikor meglátták egymást egyből köszöntötték egymást mindegyik pasi kezet fogott Jánossal... Aztán egyszer csak egy hang szólalt meg hátulról
-Láso tumáro gyész! (Jó napot!)
Mindenki hátra fordult... Ekkor látták hogy e hang tulajdonosa nem más, mint Hulió Albertó.... erre vissza köszöntek neki.
-Nájisz!(köszönöm)
Hulió Albertó oda adta a szénsavmentes ásványvizet nagyapjának majd oda állt mellé és figyelte amit beszélnek Gézával. De közben nem csak ezt figyelte hanem kicsit zért Zsáklin felé is nézelődött akin sajnos már nem volt rajta a kalap hisz amikor meglátta Jánost inkább levette a kalapot nem akart nevetséges lenni.
Lúszió pedig elkezdett kommunikálni Hulió Albertóval...
-Mennyi idősek ezek a lovak? Elég fiatalnak tűnnek.
-1 évesek kb... Nálunk születtek.
-Külön külön adjátok el őket?
-Igen úgy talán jobban elviszik őket!
-Gondolom úgy jobban is megéri!
-Hát ja!
-Nagyon szépek! Na kisfiam ezek nagyon nagyok nem mehetsz oda! Mondta ezt Luszió a fiának
-Hát ezek elég vadak! De ha nagyon tetszenek meg simogathatod a hátukat gyere oda viszlek! Mondta kedvesen Hulió Albertó aki szimpatizált Zsáklin kis unokatestvérével!
A kisfiú szó nélkül oda ment Hulió Albertóhoz majd megsimogatta a lovakat.
Zsáklin csak olvadozva bámulta ahogyan a kis gyerekkel bán a szerelme.
Erre megszólalt Gizi is!
-Dik o Cino!(Nézd a kicsit) Hogy oda ment már ahhoz a fiúhoz. Hogy ő nem idegenkedik egy idegentől.
-Hát olyan nagy ember semmitől se fél! Mondta Bianka a kicsi anyja.
-Hmm és a lovak is hogy tetszenek neki! Mondta Zsáklin muszáj volt már neki is mondani valamit.
Eközben Géza is oda szólt kis unokájához:
-No meg vegye neked a papó?
A kicsi csak bólogatott majd vissza ment az apjához.
Aztán Hulió Albertó és János embere megfuttatta a lovakat.. Gyönyörűek voltak na és ahogy Hulió Albertó bánt a lovakkal hmm mint egy igazi kis Isten.. *-*
Ezek után János meghívták egy büfében egy inni valóra... Majd mindenki ment a maga útjára de legalább ez is meg volt...
Zsáklin és Hulió Albertó napja ezzel bearanyozódott...
Mikor Hulió Albertó haza ért:
-Na eladtátok őket?
-Igen az egyiket.
-Na már az se rossz.!
-Kinek adtátok el?
-Valami magyar embernek.
-Hmm... Na és nem találkozatok semmi különössel.
-De a volt apósoddal!
-Gézával?
-Igen.
-Ott volt az a majom veje is?
-Az én apósom? Mondta egy ravasz mosoly kíséretében Hulió Albertó
-OOO hogy neki apósa van! Jajj te!! fúúú :@ gurult be teljesen Hulió.
-Nem volt ott de a menyasszonyom ott volt.
-Ha ezt nem fejezed be én nem tudom mit kezdek veled! Ha azt akarod elérni hogy idegesíts ezzel akkor gratulálok sikerült!!
-Én komolyan beszélek nekem Zsáklin kell!
-Én meg annál is komolyabban mondom hogy ez lehetetlen! Minek kezdtél ki azzal a lánnyal????
-Nem tudom de nem bántam meg!
-Nem hiszem el hogy szerelmes vagy.
-Pedig jobb lesz ha ezt felfogod mert a végén úgy is azon kapod magad hogy Zsáklin az én feleségem a te unokáid anyja!
-Aki majdnem a lányom lett... Ez nevetséges kérlek!
-De nem lett a lányod!
-Ezt nagyon megfogod bánni ha ezt így folytatod!! Állt fel Hulió dühösen és lelépett...
A késő délután folyamatában pedig Alexék elmentek Zsáklinékért mivel Dzséminek már holnap suli van.
Este....
Hulió Albertó nyugtalanul feküdt az ágyában nem tudja hogy apja mire gondolt azzal hogy ezt még nagyon megfogja bánni de azért nyugtalanította ez az egész... De aztán gondolta a fiú inkábbb felhívja Zsáklin az legalább megnyugtatja ha az ő hangját hallja.
-Szia életem... Szólt bele a telefonba Zsáklin.
-Szia szerelmem. Hogy vagy?
-Nagyon jól! Látod hogy milyen véletlenek vannak hogy így össze futunk.
-Jah igen az Úr velünk van ő teremti ezeket a lehetőségeket nekünk!
-Igen biztosan! És te hogy vagy?
-Most már jól!
-Miért előtte mi volt valami baj van?
-Beszélgettem ma megint apámmal... Mondtam neki hogy láttalak ma! Aztán olyanokat mondott hogy nevetséges hogy mi ketten na meg hogy te a lánya lettél majdnem meg hogy felejtsem el azt egészet vagy nagyon megbánom és most kíváncsi vagyok mit tervel!
-De akkor most mi lesz?
-Zsáklin! Szökjünk meg!
-De mi lesz anyádékkal?
-Velük együtt menjünk el négyen!
-És mi lesz az én anyámékkal?
-Majd felveszed velük a kapcsolatot.
-Én nem tudom hogy megtudom e ezt tenni... Ezen el kell gondolkoznom jó?
-Persze! Annyit gondolkozol rajta amennyit csak akarsz......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése