116.rész

Zsáklin nem tudott aludni ezután a bizonyos telefon beszélgetés után ... Nagyon felzaklatódott! Most jött rá nincs mese cselekednie kell és el kell kezdenie az életét élni önállóan.. És most pedig élete legnehezebb döntése előtt állt!!!
Hulió Albertó pedig nyugtalankodott, hogy talán nem most így estére kellett volna hogy elmondja Zsáklinnak hogy lehet meg kéne szökniük.. Gondolta, hogy ezzel felzaklatta a lányt.

Lassacskán eljött a reggel vagyis a hajnal pontosabban. Hulió miközben a kávét szürcsölgette gondolatai erősen Hulió Albertó és Zsáklin szétválasztásán forogtak... Addig törte fejét amíg eszébe nem jutott egy egészen jó kis ötlet.... "-elküldöm egy hétre Hulió Albertót Kanadába addig szépen megrendezek mindent és kitervelem alaposan a dolgokat... nem lesznek ezek együtt amíg én élek!!!!!!!!"  pörgött le mind ez Hulió agyában..

Aztán amikor a nap kezdetét vette Hulió el is kezdte a terve körül a hálót szövögetni.
-Hulió Albertó! Beszélnünk kell! Gyere a dolgozó szobába!
-Nocsak ez fontosnak tűnik!
-Az is!
-Kanadába kéne utaznod egy kis időre intézkedni felügyelni a dolgokat... érted?
-Mi van nem bízol a sógorodban?
-Bizalom nincs olyan ember akiben megbíznék!!! Ne viccelj! Nézz körül és nézd meg hogy miért ilyen kevés a bevétel amikor egyszerűen eddig Kanada volt a legjobban jövedelmező üzletünk! Nekem valami nem tetszik!
-Jó elmegyek de ez az egész biztos nem 2 napig fog tartani!
-Menj nyugodtan egy hétre vagy amennyire akarsz! Most úgy se jársz abba a kócerájba!
-Ümmm nem akarok egy hétig maradni sok dolgom van!
-Például?
-Majd meglátod! Ezzel fel állt a fotelből a fiú.
-Mikor indulsz?
-Holnap hajnalban!

Zsáklin eközben egyedül volt otthon ami most kifejezetten jól jött neki hisz nem volt magánál csak azon járt az agya, hogy mi is lenne a megoldás...
"-Hogyan is lehetnénk Hulió Albertóval boldogok ha ezzel a saját szüleinket tönkre tesszük...de ha nem jövünk össze akkor se leszünk boldogok soha!
Én nem lennék képes mást szeretni, csókolni...áhhh!!! Szerintem már soha nem leszünk boldogok! Ohh bár volna két életem! Erről Zsáklinnak eszébe is jutott egy zene aminek a refrénjében épp ez szerepel Ha volna két életem.... Rá is keresett erre a számra rá jött egy kis depizés és vagy 10-szer meghallgatta. Végül már sírva is fakadt! De aztán erőt vett magán és épp időben, mert a szép szemű SMS-t küldött neki.
"Szívem ha rá érsz hívj fel!"
Zsáklin azonnal hívta.
-Szia kicsim!Szólt bele a telefonba Hulió Albertó.
-Szia!
-Nyugtalan voltam este! Gondolom nem tudtál aludni! Nem kellett volna rád zúdítanom ezt a szökős dolgot.
-Hulió Albertó gyere át kérlek! Most nincs senki tudunk beszélgetni!
-Jó,jó máris ott vagyok!
A fiú perceken belül ott is volt.
A lány már kint várta. A fiú bejött a kapun, mélyen a lány szemébe nézett oda ment hozzá megsimította az arcát majd megcsókolta. Ekkor a lányt olyan bizsergés járta át, hogy tudta NEM ÉLHET a fiú pillantásai, érintései, csókjai és szavai nélkül!!! Ebben a percben a világ végére is elment volna vele!
-Most mit érzel? Kérdi a fiú.
-Most.. őszintén?
-Na?!
-Elmennék veled a világ végére is!!!
-Nem félsz, hogy elbízom magam?
-Nem vagy te érzelmileg olyan erős, hogy elbízd magad!
-Hmm néha úgy érzem te többet tudsz rólam. mint én! Hogy sikerült így megismerned?
-Ez azért van, mert össze tartozunk!
-Sokat gondolkoztál az éjszaka?
-Igen, de kár volt!
-Hmm miért?
-Most hogy megláttalak tudom a választ!
-Mi a válasz?
-Elmegyek veled a világ végére is!
Hirtelen csend támadt de Zsáklin folytatta:
-Ha kell megszököm veled!
-Zsáklin te nem ezt érdemled!
-Nem érdemlem meg, hogy az életem szerelmével éljem le az életem?!
-Honnan tudod, hogy én vagyok az életed szerelme? Még sosem voltál szerelmes! Lehet azért érzel így mert én vagyok az első!
-Te most leakarsz beszélni magadról? Amúgy is te nekem nem csak az első vagy! Te vagy a minden!
-Nem érdemled, hogy elszöksz mint valami besózott nőszemély vagy mint egy ribanc!
-Mi ketten tudjuk az okát a szökésnek! Mások meg nem számítanak  úgy is messzire megyünk innen!
-És a szüleid?
Zsáklin nem bírta tovább hullani kezdtek könnyei akár egy nyári zivatar!
-Na látod! Imádod a szüleidet ahogy ők is téged! Nem teheted meg velük!
-Éppen ezért meg kell bocsássanak!
-Zsáklin te ennyire szeretsz engem?
-Ezek után még kérded te bolond?! Mondta szipogva a lány.
-Meg se érdemellek! Törölgette a lány könnyeit miközben ezt mondta.
-Erre hamarabb rá kellett volna jönnöd! Mondjuk amikor elhatároztad, hogy megszerzel!
-Nem gondoltam, hogy sikerülni fog!
-Én sem! Nevetett a lány
-Zsáklin én most elutazom egy kis időre!
-Hova? Miért?
-Kanadába a rokonaimhoz. Munka ügyben. 5 nap az egész holnap indulok.
-5 nap az nagyon sok!
Gyere velem! Itt az alkalom!
-Komolyan mondod?
-Ha akarod!
-De megszöknénk és utána mi lenne?? Anyádék? És hol laknánk? Azért gondolkodj! Előbb szerezz házat stb. ! Na meg nekem lelkileg fel kell készülnöm erre a bizonyos szökésre és nekem a holnap még korai!
-Jó, jó igazad van! Annyi időt adok amennyit csak akarsz!
-Szeretlek!
-Én is téged! <3
-Hulió Albertó kérlek vigyázz magadra ezen az úton! Olyan messzire mész!
-Nyugodj meg nem most megyek először!
-Jól van! Ugye majd felhívsz ha oda értél?
-Hát igen de tudod akkor itt Magyarországon este lesz vagy hajnal mire én oda érek!
-Nem baj felőlem hajnalban is hívhatsz csak halljam a hangodat!
-Rendben akkor majd hívlak! Mindennap hívni foglak!
-El is várom!
-Nos most akkor megyek még Róbertóhoz is beugrok!
-Rendben!
-Szeretlek! Vigyázz magadra te is!
-Jól van én is téged!
Hulió Albertó forrón megcsókolta a lányt majd szorosan ölelkezni kezdtek végül pedig búcsút vettek egymástól!

Hulió Albertó már indult is Róbertóhoz és közben csak gondolkozott, hogy mit hogyan csináljon, hogy Zsáklint hova vigye hogyan szökjenek meg... És mindezek közben boldog volt eddig sem kételkedett, hogy szereti őt Zsáklin na, de most már tudta, hogy ez tényleg igazi tiszta szerelem!

-Csá. ment be az ajtón Hulió Albertó és köszönt.
-Na csáó! Fura vagy!
-Mert most aztán benne vagyok a nagy betűs életben!
-Elveszed Zsáklint? :D
-Elfogunk szökni!
-ŐŐŐŐ.. És erről Zsáklin tud?
-Hogyne tudna! Bele egyezett! Nagyon szeret engem! mondta a fiú annyira, de annyira szerelmesen!
Robertó ezen csak mosolygott egyet majd vállon veregette barátját!
-Megérdemled hogy szeressen!
-Áhh ez nem igaz!
-De igen mert sokat küzdöttél miatta!
-És még mennyit fogok!
-Számíthatsz rám bármiben! Segítek a szöktetésben is!
-Köszönöm! De egyenlőre azt se tudom hova szökjünk!
-Figyelj ideiglenesen mehetnétek apám egyik olasz nyaralójába!
-Hmm köszönöm ez nem rossz ötlet! De tudod anyámékat is szöktetnem kell!
-Nem baj az! Megoldjuk! És amúgy Lacit jobb ha nem kevered bele!
-Igazad van!
-Szóval bármilyen segítségre szükséged van támaszkodj rám! Ha Lacit bele keverjük megtalál téged!
-De Laci után te rajtad fog keresni tuti!
-Majd teszem, hogy nem tudok semmit! Figyelj semmi feltűnés nem kell! Én nem fogok eltűnni szépen itt leszek és innen irányítom a dolgokat!
-Hmm igaza van ha te is eltűnnél az feltűnő lenne!
-Na meg ne járjunk túl sűrűn össze de ne is hanyagoljuk egymást!
-Rendben csak semmi feltűnősködés!
-Pontosan! Áhh nem vagy te hülye gyerek Robertó! Mondta magának Robertó olyan kis egósan!
-Viszont most elfogok utazni 5 napra úgy hogy igazából nem tudom a szökés időpontját na meg valami házat is néznünk kéne!
-Hova utazol?
-Kanadába Ricsiékhez!
-Áhh és hogy, hogy?
-Apám küldött üzleti ügyben! Azt mondta hogy nézzek körül túl kevés a bevétel mostanság!
-Ja értem!  Mikor indulsz?
-Holnap hajnalban!



Már hajnalodott a növényeken apró harmat cseppeket csillogtattak meg a felkelő nap apró kis sugarai még nagyon kora hajnal volt! Nyugaton a sötétség uralkodott még a hold végezte dolgát! Keleten pedig már éledezett a világ! Ebben a nyugodt időszakban mégis izgalmas dolgok történtek... Egy sötét szobában megcsörrent egy telefon.. Majd a telefonba egy lágy szerelmes hang szólt:
-Hulió Albertó!?
-Szerelmem készen állsz?
-Igen! Akkor történjen aminek történnie kell!
-Gyere ki a hátsó ablakon itt várlak!
-Megyek!
Zsáklin így is tett kiment a fürdőszobájának azon az ablakán amin nem volt szúnyogháló! Már látta a fiiút a hátsó kapunál állt várta őt...  Segített a lánynak átmászni a kapun! Majd beszélták Hulió Albertó Mercédeszébe és szélsebesen száguldottak a repülőtért felé hisz indultak!
Erre pedig hirtelen homály lepett el mindent s csak ennyit lehetett Hallani
-ne, ne ez nem lehet!!!!! Ébredt fel Hulió..
"-Hmm ez csak álom volt??? Úristen mi van ha... Hmm jobb ha szemmel tatom ezt a fiút!"
Majd körül nézett Ivett nem volt mellette... Bement a fürdőszobába Ott találta Ivettet aki épp fésülködött.
-Hát te? Kérdezte a nő meglepődve!
-Ezt én akartam kérdezni!
-Én viszem ki Hulió Albertót a reptérre!
-Mennyi az idő?
-Hajnali fél 4!
-Hmm...
-Jól vagy nagyon le vagy izzadva?!
-Igen tökéletesen vagyok!
Hulió kiment a szobából körül nézett majd benyitott Hulió Albertó szobájába ahol nem volt senki... Aztán beljebb ment elindult Hulió Albertó fürdőszobája felé ,meg állt az ajtó előtt és kopogtatott.
-Ki az? Szólt ki a fiú onnan.
Ekkor Hulió vett egy mély levegőt hisz megnyugodott!
-Készülődsz szólt be keményen Hulió!
-Már kész vagyok! Nyitotta ki az ajtót a fiú.
-Rendben! Nézett mélyen fia szemébe az ember.

Ezután kijelentette Hulió, hogy ő akarja kivinni a repülőtérre fiát.
-Tudod mit menjünk mindketten mondta a nő végül!
-Hmm jól van!
Hulió Albertó csak nézett nem értette mi baja van az apjának de tudta a fiú hogy ezt ő bizonyára nem értheti.
Kivitték a reptérre elköszöntek tőle, megnézték ahogy felszáll a gépe s ekkor fogta el csak igazán nyugodtság Huliót.... Ivett aggódóan nézett a felszálló repülőre amin egyetlen imádott fia ült... Pillantását Hulióra vetette remélte hogy rajta is ezt fogja látni de helyette most látta a legnyugodtabbnak az elmúlt két órában férjét.
-Hulió mondd csak mit érzel most?
A férfi meglepődötten nézett sőt egy kicsit hülyének is nézte a nőt, hogy miért kérdez tőle ilyet.
-Hogy, hogy mit érzek?
-Tudod amióta fel keltél azóta idegesnek láttalak! És most amikor a fiúnk felszállt a repülőgépre pont amikor most kéne elkezdened idegesnek lenni, most látom azt, hogy nyugodt vagy!
-Nyugodt vagyok tudom, hogy jó helyre megy! Mondta lekezelően4 A nő inkább már nem mondott semmit se a férjére hagyta a dolgokat.. mint általában.

3 óra múlva..
Hulió Albertó felébredt már most hiányzott neki otthona és legfőképp a lány.
Aztán elkezdett a telefonjáról fülhallgatóval zenét hallgatni és várta hogy az idő teljen és végre oda érjen stb..

115.rész

Zsáklin lassacskán Dzsémit is beavatta az új eseményekbe...
-Dzsémi apu tudja!
-Mit?? :O
-Azt hogy én és Hulió Albertó....
A fiúnak leesett az álla nem hitt a fülének de aztán csak megtudott szólalni....
-Honnan? Mióta?
- A lagziban meglátott vele hátul... Aztán ma délután elmondta hogy tud minden és nem ellenzi!
-Tényleg?
-Igen!
-Na látod én megmondtam ez teljesen jó így! Ez már haladás!  De  amúgy mit mondott?
Zsáklin elmesélt mindent...ezek után Dzsémi feltette azt a bizonyos kérdést....
-Na és ha apu kérdezi, hogy tudtam e róla mit  mondjak?
-Mondd neki el nyugodtan legalább tisztában lesz a testvéri össze tartásunkkal!
-Jól van!

Néhány nappal később!
-Dzsémi!
-Mondjad apu!
-Gyere csak velem....!
-Mit szeretnél?
-Zsáklin bele szeretett Hulió fiába! Fiam te tudtál erről az egészről?
-Tudtam róla és elejétől fogva támogattam az egészet! És azt is tudtam, hogy te elfogod fogadni!
-Megkérdezhetem hogy ezt te miért iszz támogattad?
-Mert én össze haverkodtam már az előtt  Hulió Albertóval,  hogy tudtam volna hogy Hulió fia na de amikor
ez volt akkor még nem volt semmi közöttük! Aztán amikor megtudtam hogy mi van támogattam őket a
lagziban is én segítettem nekik kimenni ......
-Hogyan haverkodtál vele össze?
-A diszkóban. Aztán egyszer találkoztunk a plázába és akkor Zsáklinnal voltam és akkor Zsáklin mondta hogy ő Hulió fia...
-Értek mindent! Na és szerinted most mi lesz?
-Hát izé nem tudom!
-Na ez az én se!
-Szeretik egymást! Ha nem jönnek össze akkor mindkettőjük az élete elromlik! Mondta Dzsémi szomorúan.
-Tudom! Ezt nem akarom! Alexnek a szíve majd megszakadt amikor ezt mondta.
-Én sem!

Hulió Albertó pénteken hívást kapott nagyapjától!
-Mondjad papó!
-Fiam van egy kis időd vasárnap velem jönni a vásárba eladni azt a két fekete lovat?
-Van persze! Ráérek! Hány órakor megyünk?
-Hát hajnalba olyan 5-re gyere tudod mire leérünk Lajosmizsére.
-Uhh... ezer éve nem keltem olyan korán! De ott leszek!
-Számítok rád!

Néhány nappal később Lúszióék elhívták a hétvégére magukhoz Zsáklint és Dzsémit. Megbeszélték hogy majd pénteken délután elmennek értük Lúszióék.

Pénteken nem csak ez az egy esemény volt hanem Zsáklinék számára véget ért a tanítási időszak tehát eljött az évzáró ideje . Tudom, hogy fura hogy már május elején vége a sulinak, de ez az érettségi időszak miatt is van így! Egyébként Zsáklin tanulmányi eredménye most is kitűnő volt.
Zsáklin és Hulió Albertó még egy párszót beszélt egymással miután az évzáró véget ért.
-Most mi lesz hogy fogunk így mindennap találkozni?
-Úgy hogy elmegyek érted hamarosan!
-Komolyan mondod?
-A lehető legkomolyabban életem!
-Szeretlek nagyon!
-Én is téged kicsim....

Délután pedig Lúszióék elmentek Zsáklinékért....  Jól el voltak beszélgettek stb.
Tervezgették hogy ,mit csináljanak este elmentek pizzériába ott vacsoráztak. Szombaton moziba mentek mesét néztek Lúszió kis fia Fernándó miatt.
Vasárnapra pedig Gézáék kitalálták hogy menjenek el a vásárba Lajosmizsére... Így hát vasárnap így is történt...
Eközben Hulió Albertó már hajnalok hajnalán fent volt és sofőrködöt papójának... Hulió Albertó észbontóan szexi volt fekete ingében és fekete kalapjában olyan igazi cigányos macsó volt.... na jó egy kicsit tán még spanyolos is volt hmm..
Zsáklin pedig véletlen szerűen pont ugyanabba a vásárba ment ahol Hulió Albertóék lovaztak.
Zsáklin is igazán szép volt farmer szoknyájában és farmer mellényében csinos volt főkép amikor az egyik cigány ember kalapokat árult és Gézának adott egyet ajándékba. Géza csak fogta amikor Zsáklin így szólt:
-Add ide papó majd én fölveszem úgy is szét süti a fejemet a nap
-Jól van lányom.
Zsáklin fel is vette és olyan cuki volt benne és ő még így is szép volt nagyon....
Végül az állatos részlegnél kötöttek ki és elkezdtek lovakat, disznókat, kecskéket és még sok más házi állatott nézegetni.. Voltak ott új szülött kis állatkák. Voltak éppen fénykorukat megcsillogtató állatok akiken minden szem meg ragadt. De Géza szeme igazán csak 2 fekete lovon ragadt meg.

 El is kezdtek közeledni feléjük. Aztán lassacskán észre vették, hogy ezeket a csoda szép fekete Fríz csődöröket János árulja azaz Huló Albertó papója! Amikor meglátták egymást egyből köszöntötték egymást mindegyik pasi kezet fogott Jánossal... Aztán egyszer csak egy hang szólalt meg hátulról
-Láso tumáro gyész! (Jó napot!)
Mindenki hátra fordult... Ekkor látták hogy e hang tulajdonosa nem más, mint Hulió Albertó.... erre vissza köszöntek neki.
-Nájisz!(köszönöm)
Hulió Albertó oda adta a szénsavmentes ásványvizet nagyapjának majd oda állt mellé és figyelte amit beszélnek Gézával. De közben nem csak ezt figyelte hanem kicsit zért Zsáklin felé is nézelődött akin sajnos már nem volt rajta a kalap hisz amikor meglátta Jánost inkább levette a kalapot nem akart nevetséges lenni.
Lúszió pedig elkezdett kommunikálni Hulió Albertóval...
-Mennyi idősek ezek  a lovak? Elég fiatalnak tűnnek.
-1 évesek kb... Nálunk születtek.
-Külön külön adjátok el őket?
-Igen úgy talán jobban elviszik őket!
-Gondolom úgy jobban is megéri!
-Hát ja!
-Nagyon szépek! Na kisfiam ezek nagyon nagyok nem mehetsz oda! Mondta ezt Luszió a fiának
-Hát ezek elég vadak! De ha nagyon tetszenek meg simogathatod a hátukat gyere oda viszlek! Mondta kedvesen Hulió Albertó aki szimpatizált Zsáklin kis unokatestvérével!
A kisfiú szó nélkül oda ment Hulió Albertóhoz majd megsimogatta a lovakat.
Zsáklin csak olvadozva bámulta ahogyan a kis gyerekkel bán a szerelme.
Erre megszólalt Gizi is!
-Dik o Cino!(Nézd a kicsit) Hogy oda ment már ahhoz a fiúhoz. Hogy ő nem idegenkedik egy idegentől.
-Hát olyan nagy ember semmitől se fél! Mondta Bianka a kicsi anyja.
-Hmm és a lovak is hogy tetszenek neki! Mondta Zsáklin muszáj volt már neki is mondani valamit.
Eközben Géza is oda szólt kis unokájához:
-No meg vegye neked a papó?
A kicsi csak bólogatott majd vissza ment az apjához.
Aztán Hulió Albertó  és János embere megfuttatta a lovakat.. Gyönyörűek voltak na és ahogy Hulió Albertó bánt a lovakkal hmm mint egy igazi kis Isten.. *-*
Ezek után János meghívták egy büfében egy inni valóra... Majd mindenki ment a maga útjára de legalább ez is meg volt...

Zsáklin és Hulió Albertó napja ezzel bearanyozódott...

Mikor Hulió Albertó haza ért:
-Na eladtátok őket?
-Igen az egyiket.
-Na már az se rossz.!
-Kinek adtátok el?
-Valami magyar embernek.
-Hmm... Na és nem találkozatok semmi különössel.
-De a volt apósoddal!
-Gézával?
-Igen.
-Ott volt az a majom veje is?
-Az én apósom? Mondta egy ravasz mosoly kíséretében Hulió Albertó
-OOO hogy neki apósa van! Jajj te!! fúúú :@ gurult be teljesen Hulió.
-Nem volt ott de a menyasszonyom ott volt.
-Ha ezt nem fejezed be én nem tudom mit kezdek veled! Ha azt akarod elérni hogy idegesíts ezzel akkor gratulálok sikerült!!
-Én komolyan beszélek nekem Zsáklin kell!
-Én meg annál is komolyabban mondom hogy ez lehetetlen!  Minek kezdtél ki azzal a lánnyal????
-Nem tudom de nem bántam meg!
-Nem hiszem el hogy szerelmes vagy.
-Pedig jobb lesz ha ezt felfogod mert a végén úgy is azon kapod magad hogy Zsáklin az én feleségem a te unokáid anyja!
-Aki majdnem a lányom lett... Ez nevetséges kérlek!
-De nem lett a lányod!
-Ezt nagyon megfogod bánni ha ezt így folytatod!! Állt fel Hulió dühösen és lelépett...

A késő délután folyamatában pedig Alexék elmentek Zsáklinékért mivel Dzséminek már holnap suli van.

Este....
Hulió Albertó nyugtalanul feküdt az ágyában nem tudja hogy apja mire gondolt azzal hogy ezt még nagyon megfogja bánni de azért nyugtalanította ez az egész...  De aztán gondolta a fiú inkábbb felhívja Zsáklin az legalább megnyugtatja ha az ő hangját hallja.
-Szia életem... Szólt bele a telefonba Zsáklin.
-Szia szerelmem. Hogy vagy?
-Nagyon jól! Látod hogy milyen véletlenek vannak hogy így össze futunk.
-Jah igen az Úr velünk van ő teremti ezeket a lehetőségeket nekünk!
-Igen biztosan! És te hogy vagy?
-Most már jól!
-Miért előtte mi volt valami baj van?
-Beszélgettem ma megint apámmal... Mondtam neki hogy láttalak ma! Aztán olyanokat mondott hogy nevetséges hogy mi ketten na meg hogy te a lánya lettél majdnem meg hogy felejtsem el azt egészet vagy nagyon megbánom és most kíváncsi vagyok mit tervel!
-De akkor most mi lesz?
-Zsáklin! Szökjünk meg!
-De mi lesz anyádékkal?
-Velük együtt menjünk el négyen!
-És mi lesz az én anyámékkal?
-Majd felveszed velük a kapcsolatot.
-Én nem tudom hogy megtudom e ezt tenni... Ezen el kell gondolkoznom jó?
-Persze! Annyit gondolkozol  rajta amennyit csak akarsz......