Zsáklin sietve készülődik hisz ma gyalog kell suliba menni mert se anyja se apja nem tudja elvinni Miranda pedig nem megy be első órára mert
fogászatra megy.Zsáklin hiába sietett de azért külsejére most is szép hangsúlyt fektetett.
Hulió Albertó most kezdett el ébredezni aztán össze kapni magát és észbontó formát akart hozni hisz ma lesz a nagy békülés vagy hogy is kéne ezt
kifejezni....
Zsáklin lassacskán elindult Dzsémivel együtt de útjaik elég hamar szét váltak mivel iskoláik ellentétes irányban vannak egymással.
Zsáklin mélyen belélegezte a friss levegőt s próbálta nem túl jól induló napját s rossz kedvét elűzni szegénynek minden össze jött a női gondoktól
kezdve minden és még a java hátra van.....
A szépszemű is elindult a kocsijával az iskola felé.
A szél enyhén kezdett fújni majd egyre felhősebb és sötétebb lett az ég Zsáklin imádkozott hogy ne essen az eső hisz se esernyő semmi nem volt nála.
Ez az idő járás sajnos nem éppen Zsáklinnak kedvezett mert még távol volt az iskolától de máris elkezdett az eső egyre erőteljesebben esni.
A szép szemű szépsége az,az Zsáklin Fernanda már azon törte fejét inkább haza megy nem bírja ezt a napot már most, főleg hogy az eső is
esni kezdett és haja egyre jobban elázott s csak göndör fürtjei még göndörebbek lettek
Zsáklin hiszti rohamot kapott épp amikor....:
-Hát az esernyőd hol hagytad? Kérdezte egy ezüst merciben ülő szép szemű fiatal ember Zsáklint.
-Hmm otthon felet a lány a szép szeműnek illetve Hulió Albertónak aki az anyós ülésnél lévő ablakot lehúzva kérdezte imént a lányt.
-Na gyere szállj be mielőtt még megfázol.
-Köszönöm de boldogulok egyedül is és nemsoká ott vagyok a sulinál.
-Aha az a nem soká kb 15 perc nem lenne jobb be pattanni mellém.
-Nem kössz indult el a lány s hagyta ott a fiút.
Persze ezt a mi szép szemű lovagunk nem hagyta ennyiben.
Kiszállt az autoból s megragadta a lány kezét.
-Gyere már! Ne akard saját magad megbetegíteni.
-De......!!! a fiú nem hagyta hogy a lány beszéljen mert az egyik úját oda tette a lány ajkaihoz s elhallgattatni próbálta így: csüsss.....
aztán oda vezette a lányt a kocsihoz majd az ajtót nyitotta ki neki és kérlelte hogy üljön be a lány a mercibe.
A végén a lány be ült a szép szemű autójába.
Egy nagyon kicsi ideig csend volt még a fiú el nem kezdett beszélni a lánynak.
-Figyelj Zsáklin én gondolkoztam és rá jöttem hogy igazából én nem is akarok tőled semmi olyat ami a barátságon túl tenne.Persze elhiszem hogy ez furcsán hangzik de rájöttem nem vagy az estem te inkább egy jó barátnak felesz meg mint Annabella.
-Annabellával is így kezdődött a barátság?
-Ümm nem!Dehogy! kicsike korától ismerem mindig csak úgy néztem rá mint a barátom hugára akivel jókat lehet hülyülni,beszélgetni.
-Erre hogy sikerült rá jönnöd?
-Hát elemeztem az eddigi reakcióid és mindent....Nem tudom igazából hogy,hogy de sikerül.
-Nem tudok benned bízni.
-Nem is kértem hogy bízz bennem csak beszélj velem.
-Szerinted ha a beszélés ellenemre lenne akkor most beszélnék veled?
-Rajtad nem lehet ki igazodni úgy hogy az is lehet hogy hiába van ellenedre még is beszélsz....
-Ki lehet rajtam igazodni feltéve ha én azt akarom hogy ki lehessen...
-És most miért nem akarod?
-Én nem mondtam hogy nem akarom azt hogy ki igazodj rajtam! Megmondtam őszintén, hogy ha ellenemre lenne a beszélgetés nem beszélnék veled.
-Hmm örülök az őszinte megnyilvánulásodnak.
-Nincs mit! De tudnod kell hogy hibásnak érzem magam a tegnap előtt történt dolog miatt.Tudod eléggé rossz napom volt és én rajtad töltöttem ki.
-Figyelj én meg túl kíváncsi voltam szóval ezt mindketten elcsesztük ennyi!
-Akkor ezt most végre helyre tettük?
-Szeretnéd ha helyre lenne téve? mondta a fiú miközben az iskola parkolójában parkolt le... Aztán a lányra szegezte komoly érdeklődő vad tekintetét.
-Hát nem bánnám. Nézett a fiúra vissza fogott tekintettel a lány.
-Én sem bánnám...
-Akkor ezt meg beszéltük most menjünk jó?
-Persze....
Ezzel elindultak együtt az iskola kapuja felé és mindenki csak őket nézte mert kicsit úgy tűnt mintha együtt járnának.
Mielőtt még a bejárati ajtóhoz értek volna Hulió Albertó tett egy megjegyzést Zsáklinnak .
-Egyébként most hogy így begöndörödött még jobban a hajad, még gyönyörűbb.
Zsáklin csak meglepetten nézett a fiúra hisz nem rég beszélt neki arról hogy nem akar tőle semmi barátságon túlit most meg itt dicséri.
-Ne nézz így Zsáklin a barátok is szokták egymást dicsérni és sok egyéb mást is szoktak.
-Jó persze igaz. Hát igen Zsáklin kicsit egyből félre érti a dolgokat....
Hulió Albertó nehezen de kiállta azt hogy kifejezze mennyire szerelmes a lányba.
Ahogy mentek az emeletre fel a folyosón a fiú egyik haverja leállította őt beszélgetni.
-Csá haver!
-Szia...
-Öm Hulió Albertó én megyek szólt oda a lány fiúnak s indult is a második emeletre.
-Oké.
-Na csak nem lekötelezted magad és barátnőd van?
-Neem!!
-Pedig igazán szép csaj és hát tökre úgy néztek ki mint akik együtt vannak.
-De nem vagyunk!
-Hogy,hogy? Azt hittem minden csaj oda van érted.
-ÁÁÁ ez túl bonyolult lenne elmagyarázni...
Ezek után a srácok még tovább beszélgettek.
Zsáklin már a terem előtt állt amikor Annabella letámadta.
-Szia csajszi! Nyomott 3 puszit Zsáklin arcára a csajszi.
-Szia Ani!
-Igaz hogy együtt jöttetek Hulió Albertóval?
-Igen igaz mert zuhogott az eső és én gylog jöttem amikor ő meglátott és kérte hogy száljak be mellé! Képes volt csak azért kszállni hogy rávegyen
hogy üljek be mellé mondta Zsáklin kissé áradozóan.
-ÓÓÓ tiszta romantika! De látom ez neked is bejött!
-Öhm inkább jól esett! Ráadásul megbeszéltük a tegnap előtt történteket is szóval szent a béke.
-Király.
-De honnan tudtad egyébként hogy vele jöttem?
- Az egész suli erről beszél hogy ti együtt jöttetek és jártok meg minden de persze én egyből mondtam hogy ti ketten kizárt hogy jártok.
-Igen ez így is van teljes mértékben kizárt!
-Pedig én tökre örülnék ha mégis....
-ÓÓÓÓ kérlek fejezd be! Meg amúgy is már elvileg ő is rá jött hogy igazából még se kellek neki.
-Ömmm na erről el kell beszélgetnem vele mert nem is tudom számomra hihetetlen hogy igaz lenne ez.
Eközben Hulió Albertó is fel ment a második emeletre hisz neki is épp ezen az emeleten lesz órája.
Ahogy a fiú közeledett terméhez az egyik nőszemély leállította és faggatni kezdte.
-Te komolyan jársz azzal ott? mutogatott az a közönséges " ribanc" Zsáklinra.
-Neked nem tanította meg anyukád hogy nem mutogatunk másokra? Neki van neve is!
-Bocs de honnan a f*szból kéne tudnom a nevét?
-Ha már a pletykákat vágod akkor a nevét is kéne.
-Szóval jártok vagy sem?
-Nincs hozzá semmi közöd.
-Akkor biztos igen! De nem hinném hogy tartós kapcsi lesz mert te nem bírod egy csaj mellett az iramot.
-Örülök hogy te jobban ismersz engem mint én saját magam! most pedig csajszikám szedd a lábad és húzz el innen mert nem vagyok kíváncsi rád.
A csaj csak jól beoltottnak érezte magát majd otthagyta a fiút akihez Zsáklin elindult hogy megkérdezze miért mutogatott rá az a lány.
-Te miért mutogatott a beszélgető társad?
-Mert a pletykákon és a kurválkodáson kívül nem tud semmit.
-He?
-Most mindenki azt terjeszti hogy te meg én együtt vagyunk.
-tudom és őszinte leszek k**vára nem érdekel a véleményük.
-Hát valahogy engem sem... Mert engem csak te érdekelsz mondta magában a fiú.
-Ne is érdekeljen nehogy már ez a sok ráklo jobban tudja mi történik velünk mint mi ketten.
-Így van.
-Na lépek nem soká jön a tanár.
-Jó szia okos legyél.
-Te is!
-Hát az alap.
-Ja mert nálam nem kérdezte Zsáklin nevetve?
-Azt csak te tudod ahogy sok mást is... Mint például azt hogy az én szívem elrabolni gondolta magában a fiú.
Zsáklin erre már csak mosolygott.
Elkezdődtek a tanítási órák majd lassan a szünet is eljött ahol kiderült valami....
![]() |
ZSÁKLIN RUHÁJA EGY PICIT HOSSZABB ÉS NINCS KINT A MELLE BELŐLE |
![]() |
ZSÁKLIN CSIZMÁJA |
![]() |
![]() |
HULIÓ ALBERTÓ NADRÁGJA |
![]() |
HULIÓ ALBERTÓ INGJE |
![]() |
PULCSI AZ INGRE RÁ EBBEN AZ ESŐS IDŐBEN |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése