Szétválasztott szívek 62.rész

-Tiszta király a színekről beszélgetünk.Mondta a szánalom érzettel teli Zsáklin.
-Arról is kell főleg ha jobban meg akarjuk ismerni egymást.
-Miért akarnánk jobban megismerni egymást?
-Hát nem is tudom talán ha barátok akarunk lenni akkor ismernünk kéne egy más ízlését stb...
-Ja ja értem...
-Vagy te talán nem szeretnéd ha barátok lennénk?
- Felőlem lehetünk barátok.
-Oké....
-Na gyerünk akkor mesélj valamit magadról ha már ennyire fontos hogy meg ismerjük egymást.
-Ennyire szeretnél engem meg ismerni?
-Igen.
-Na és miért?
-Elég érdekes ember vagy.
-Mitől vagyok érdekes?
-Nem gondoltam volna hogy az önimádáson és a nő imádáson kívül van benned valami.
-Miért van bennem valami? Kérdezte a fiú elképeztően szexin és rafináltan.
- Vicces, kedves, aranyos és tényleg jól elvagy a lányokkal nem csak arra használod őket.
-Szerinted én tényleg ilyen vagyok?
-Biztos nem mondtam volna ha nem így gondolnám.
-Nem értem hogy ebben mi az érdekes?
-Egyszerre egy hülye, egoista ,köcsög, barom és egy jó ember rejtőzik benned,de fogalmam sincs melyik vagy te igazából.
-Akkor segítek rá jönni ha cserében te is megmutatod ki vagy.
-Én az vagyok akit mutatok neked is. Nem szoktam megjátszani magam soha.
-Máris sikerült még egy dolgot megtudnom rólad.
-Én meg még mindig kétségek közt vagyok.

{Annabella és Mirnada beszélgetése.}

-Szerinted Annabella tényleg igaz hogy Hulió Albertó lemondott Zsáklin megszerzéséről?
-Erre lehet jobb ha nem mondok semmit.
-Szóval nem igaz.
-Hát én nem merném a nyakamat tenni rá az biztos. Nézd meg most is őket ahogy a kispadon ülnek elég közel egymáshoz.
-Látom....
-De majd észre vesszük ha történik valami köztük nem?
-Az biztos

- Szóval sikerült kétségbe ejtenem téged?
- Üm nem én másképp értettem.
-Nyugi tudom csak kötekedtem.
-Imádsz kötekedni ugye?
-Veled nagyon.
-Szemét vagy.
-Az igaz!
-Erre magamtól is rájöttem.
-Okos vagy.
-Tudom.
-Van egy fontos dolog amit nem tudok.
-Mi az?
-Hogy hívják a szüleid.
- Apu Alexandró, de csak Alex és anyu meg Melissza.
-Na most már ezt is tudom.
-És a te anyukád hogy hívják?
-Ivett.
-És az ő bátyának a fia Eduárdó ugye?
-Pontosan.
-Ők hová valósiak?
-Eduárdóék  érdiek.
-Aham. Akkor nem is megy messzi helyre tőlünk Adriána....
-Jaja majd megyek hozzájuk sokat ha együtt lesznek. Meg most hétvégén is megyek szerintem Eduárdóhoz dumálni.
-Tényleg Eduárdónak hány testvére van?
-Három és mindhárm lány van egy nővére Dzseni ő már rég férjnél van valami Szlovák cigányoknál. Akkor van egy húga Lili 16 éves és a legkisebb Szamanta ő meg 10 éves lesz.
-Ahaaa most már vágom a család fáját Eduárdónak.
-Na és a te szüleidnek hány testvére van?
-Anyunak egy öccse van apunak meg nincs testvére.
-Hogy, hogy nincs testvére.
-Ohm hát ez egy szomorú dolog... Amikor apu 14 éves volt akkor született volna egy öccse csak a szüleinek autó balesete volt és meghaltak.
-Úr isten szegény..... És akkor kivel élt?
-Hát az édes papókával isten nyugosztalja.
-Aham értem szegénykém akkor nem volt túl könnyű élete se neki se anyádnak.
-Ja ja jól egymásra találtak az biztos.
-Sok unoka tesód van?
- ÓÓÓ van egy pár! Apu részéről öhmmm tíz van. Anyu részéről 12 van.
-Ajj de jó neked nekem csak egy van a többi az második uncsi tesó. Amúgy hány testvérei vannak a szüleidnek?
-Apunak három két bátyja és egy nővére anyunak meg 4 testvére van. Pali az első ő Eduárdó apja. Utána Elvira, Anyu, Szonja, és Renátó.
-Tök jó neked  hogy ilyen sok uncsi tesód van.
-Amúgy én azt hittem kajakra hogy Miranda is az unoka testvéred.
-Hát olyan nekem nagyon mert anyu meg az anyja hát azok tisztára úgy viselkednek mintha testvérek lennének. De jobb hogy nem vagyunk azok.
-Mert?
-Hát az öcsém szempontjából.
-Miért mi van az öcséddel?
-Nősülni készül a gyerek nem sokára....
-Ő meg akar nősülni? De olyan kis gyerek még!
-Az hát. Apuék is úgy ki voltak akadva áááá azt se tudták mit csináljanak én segítettem nekik rájönni hogy tán el kéne jegyezni Krisztit.
-Ki az a Kriszti?
-Miranda húga.
-Aha akkor azért mondtad hogy jobb hogy nem vagytok uncsi tesók.
-Így van.
-És te ilyen könnyen bele szólsz az apádék döntéseibe?
-Persze nekem mindig kikérik a véleményem megszokott dolog.
-De jó neked én fiú létemre alig szólók bele apu döntéseibe kivéve ha engem érint.
-Félsz tőle?
-Akár milyen meglepő de igen tőle félek.
Zsáklin ledöbbenve nézte Hulió Albertót hisz nem nagyon szokták a fiúk bevallani félelmeiket és lám ő  megtette még pedig egy lánynak.
-Mi az Zsáklin mit nézel ennyire???
-Meglepődtem, hogy bevalltad a félelmed.
-Szerintem mindannyian emberek vagyunk és félhetünk szóval az nem szégyen ha bevalljuk inkább  bölcsebbé tesz.
-Na ebből látszik hogy nem vagy kis fiú. Büszke vagyok rád!
-Nem gondoltam volna hogy ekkora örömöt okoz neked ha bevallom a félelmeimet.
- Gyerünk valld be még mitől félsz?
-Sokáig tőled is féltem.Mondta a fiú ezt anélkül hogy észre vette volna.
-Tőlem???? Hát ez nekem nem úgy tűnt.
-Öhm nem semmi ne figyelj rám.
-Ne figyeljek rád akkor meg minek beszélgetünk?
-Akkor csak ezt ne vedd figyelembe... kösziii.
-De ez most nem hagy nyugodni miért féltél tőlem?
-Igen féltem nagyon,  hogy......
Ekkor oda ment Annabella a kis padhoz s leült.
-Zsáklin nincs egy zsepid?
-De! Egy ezres lesz.
-Milyen drágán kereskedsz a zsepivel! Ezer forint egy darab? Nagyon gáz!
-Sajnálom, de valamiből élni kell.
-Jah a  zsepi kereskedésből.
-Tessék .Na jó ma ingyen van neked!
-Köszönöm....
-Nincs mit!

-Annabella ne lustálkodjon!
-Ajjj  tanár úr annyira rosszul lettem.... teljesen beszúródott a  levegő
-Akkor meg sétáljon és vegyen mély levegőket az ücsörgéssel nem javít a helyzetén.
-Rendben Józsi bácsi.

-Pá-pá Annabella! Integetett Zsáklin Annabellának.
-Ajj ez az őrült csaj istenem.Mondta Hulió Albertó hálálkodva magában hogy ide jött Annabella.
-Az biztos hogy őrült de egyre jobban megszeretem.
-Hmm jah én is szeretem akár milyen bolond.
-Néztél valaha úgy Annabellára  mint egy jó csajra?
-Dehogy is! Szép lány de a legjobb barátom húga és  kis lány kora óta ismerem nem tudnék úgy nézni rá mint egy jó csajra.
-Aham értelek.
-De ez tmiért kérdezed?
-Nem tudom nem hinném hogy fiú és lány között van puszta barátság.
-Áh nem vagyunk mi annyira mély barátságban Annabellával ez csak haverság ami szerintem simán bele fér abba hogy nem érzünk semmit sem egymás iránt.
-Na és velem milyen barátságot szeretnél?
-Veled.... hmmm a fiú nem tudta vissza fogni magát és mélyen beletekintett a lány szemébe ahol csak a szenvedély tüzére ébredt rá, de sajnos
vissza kellet fognia magát és válaszolnia e nehéz kérdésre.
-Veled szeretnék komoly  barátságot mert valahogy sok mindenre rá ébredtem amióta ismerlek.
-Szerinted  létezhetne köztünk komoly barátság?
-Ha te is azt akarod akkor igen.
-Nem félsz hogy újra rád jönnek az udvarlási rohamok?