Az eljegyzés estéjén mikor már mindenki otthon volt és kipihenték a buli fáradalmait szinte mindenki aludt.....
Zsáklin a szobájában feküdt az ágyában mindenki aludt már a házban de ő nem bírt ezért inkább végig gondolta mind azt ami a mai napon történt
vele.
-Mi lehet vele az a tekintete ami volt és egy szót sem szólt hozzám már hetek óta és ez nagyon érdekes.....Ennyire kerülni akar engem....
Ennyire fél hogy belém szeret??? De biztos van vele valami más is mert, nem lehet ennyire miattam kész....
Ezen az estén Hulió Albertónak sem jött el az álom manó de nem is csoda mert ő még a kocsiban is aludt.
-Nem fogom ezt az életet tovább bírni nem bírom az apámnak a dolgait elviselni el akarok költözni de nem hagyhatom itt az anyámat és Vandát
még a végén valami kárt tenne bennük az a vad állat....Szegény anyám már így is szenvedett mellette eleget ha mi nem lettünk volna akkor már
rég elhagyta volna.Muszáj már csak pusztán hálából is itt maradnom anyuval és megvédelmezni ....
Hát igen ebben igaza volt Hulió Albertónak mert ha ő és Vanda nem lennének már nem lenne rég együtt a férjével Ivett.
Egy fontos dolgot nem mondtam el nektek még pedig azt hogy az eljegyzés előtti nap csúnyán össze veszett Hulió és Ivett.
Még pedig a múlton sőt még a jelenen is.Hulió már majdnem megütötte feleségét mikor belépett Hulió Albertó és megvédte anyját sőt összeveszett
apjával csak azt nem értem hogy tudtak másnap elmenni és álcázni az átlagos boldog család szerepét az eljegyzésen.
Hát igen Zsáklin jól tudta hogy más baja is van a szép szeműnek valahogy meglátta szív szorongató tekintetében.
Hulió Albertó csak egész este forgolódott alig aludt valamit reggel pedig hát eléggé megtörten lépett ki a szobájából a konyha felé tartva.
-Mi van veled fiam?
-Jah semmi anyu.
-Nem aludtál semmit mi?
-Hát valamennyit igen de ááá nem bírtam.
-Akkor mit csináltál?
-Gondolkoztam.
-Még mindig zaklatott vagy a veszekedés miatt?
-Eléggé.....
-Hozzá szokhattál volna ennyi év után már tőlünk.
-Miért te talán hozzá szoktál már ahhoz hogy folyton kínoz téged?
-Igen én már bele törődtem de legalább te és a húgod vagytok nekem és nálatok fontosabb nincs.
-Akkor hagyjuk itt aput.
-Tudod mit beszélsz fiam??? csodálkozott Ivett.
-Ezen gondolkoztam egész este és én nem akarok ezzel az emberrel együtt élni.
-Igen fiam nem akarsz velem élni?? jött elő Hulió teljesen felháborodva.
-Még jó hogy itt vagy hogy a szemedbe megmondhassam elegem van belőled...
-És hova akarsz menni ?
-A papomhoz.(nagy apámhoz)
-Nem fog befogadni.
-Azért a lányát csak be fogadja.
-Én anyádat el nem engedem innen amíg meg nem hal....ment és szorongatta meg az állánál amit persze rögtön megakadályozott Hulió Albertó.
-Ne merészel egy újjal se hozzá érni az anyámhoz.
-Te fiam nélkülem egy kis senki lennél nem lenne ilyen mercédesed nem járhatnál egy ilyen jó iskolába, nem lenne mit egyél mert még egy kis
taknyos hülye gyerek vagy aki semmit nem ért még el az életében.
-Ne bánts a fiam! még hogy nem ért el semmit sem!Dehogy nem ! Megdolgozott a telepen egyedül a kocsijáért.Ezzel szemben te semmit
nem tudsz csak mindenkit megbaszni az akaratán kívül is! Te ennyi idősen semmit nem értél el csak volt egy 13 éves feleséged akit megerőszakoltál
és megaláztál aztán egy börtön töltelék lettél és mindig is te voltál az aki nem tudott a saját talpán meg állni ha apádéknak nem lett volna
ilyen nagy vagyona és nem lettél volna te az örökösük akkor most éheznél.
-Hogy mersz ilyeneket mondani!!! te szégyentelen!!! és akkor Hulió meg akarta ütni feleségét nagy lendülettel de Hulió Albertó anyja elé állt és
ő kapta meg a pofont.
-Anyu a szégyentelen te undorító dög nem is tudtam hogy ennyire mocskos és hogy börtön töltelék vagy! mit tettél sikkasztottál vagy mi??
-Hát igen azt is meg gyilkolt is ez egy gyilkos ordította a felesége....
Hulió Albertó csak sírva fakadt hogy apja még annál is rosszabb mint amit hitt róla..... eközben Vanda a szobájában elbújva sírt mert hallotta
az ordítozást de hála istennek azt nem hallotta mit is veszekednek a többiek....
Hulió elment otthonról miután ezen a veszekedésen túl voltak hisz megverni nem tudta feleségét mert fia megakadályozta ezt folyton.
-Köszönöm fiam hogy megvédtél.
Hulió Albertó meg se tudott szólalni valószínűleg sokkos állapotba került hogy megtudta ezeket amik régen történtek.
-Tudom fiam hogy most nehéz neked.
-Mindig is tudtam hogy rossz ember az apám de hogy ennyire....törölte le erőből a könnyeit a fiú mert azt gondolta nem érdemes sírni ezért.
-Sajnos én amikor hozzá mentem apádhoz semmi ilyesmit nem tudtam róla.Ha tudtam volna hozzá sem megyek.
-Szerinted Vanda hallotta a kiabálást?
-Lehet jobb lesz ha megnézem.
-Majd inkább én.
Hulió Albertó elindult... húga szobája felé.
-Húgi!!! Nyisd ki az ajtód már nincs itthon apu.
-Nem nem nyitom ki örökre itt maradok bent.
-be töröm az ajtót nem kell sok hozzá...
-Végül is te bejöhetsz.
-Na azért.
-Mi volt ez az egész??? nyitotta ki a kislány az ajtót.
-A szokásos veszekedés....
-Elegem van apuból.
-Én már erre nem mondok inkább semmit.
-Nem akarsz ma átmenni a bátyánkhoz?
-Elviszel?
-El.
-Ennyire gáz a helyzet hogy inkább ne legyek itthon?
-Hát anyuval kéne egy-két felnőttes dologról beszélni.
-Jól van megértettem.
-Akkor kint várlak a kocsiban.
-Egy perc és ott vagyok.
-Anyu elviszem Laciékhoz Vandát.
-Miért?
-Szerintem nekünk van mit megbeszélnünk még.
-Hát jó ez igaz... vigyed.
-Itt is vagyok.Jött elő Vanda.
-Oké.Mire haza jövök nyugi ,legyen!
-Persze...
-Na gyere Vanda!
Vanda adott egy puszit anyjának aztán elmentek....
Mivel a kerület másik végében lakott Laci a feleségével gyorsan oda értek.
-Na jó legyél és üdvözlöm Laciékat.
-Jól van szia.Adott egy puszit bátyának aki megölelte kis húgát és a homlokán viszonozta a testvéri puszit.
Hulió Albertó villám gyorsan haza ment.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése