Szétválasztott szívek 52.rész

Mikor elérkezett a szünet akkor nem bírta ki Zsáklin megkereste Hulió Albertót....
Mikor megtalálta Hulió Albertót meg állt a háta mögött s mielőtt meg érintette vállát megszagolta a fiú testéből áramló édes illatot de még is iszonyatosan férfias csodás illatát.
Aztán megérintette őt a fiú egyből hátra fordult és csak keményen nézett a lányra.
-Mi az Zsáklin?
-Én is ezt szeretném tudni...nézett a fiúra komoly tekintettel.
-Mire gondolsz?
-Nem értem mire céloztál azzal hogy veled nem játszhat senki azt miért mondtad nekem?
-Első sorban mert ez tényleg így van.Másod sorban pedig arra céloztam hogy még te sem! de mondom hogy ezt órák után beszéljünk.
-Nem tudok addig várni.... De figyelj már én mikor játszottam veled?
-Gyere velem....
-Hova???
-Majd meglátod ezzel Hulió Albertó és Zsáklin a folyosóról  bementek a Biológia terem melletti szertárba.....
-Miért hoztál ide?
-Itt nyugodt körülmények között tudunk beszélni.
-Szóval mit gondolsz mikor játszottam veled?
-Mind végig.nézett rafinált szemekkel rá sőt még egy mosoly is csalódott az arcára.
-Nem értem.
-Tudom hogy most is mit érzel.....
-Mit érzek?
-Ön megtartoztatást pont úgy mint én.....
-Miből gondolod?
-Valld be hogy tetszem neked és igen is érdekellek.
-Szerinted tetszel nekem?
-Az a baj hogy nem tudom.
-Segítsek rá jönni.
-Most is csak játszol???
-Nem minden a játékból és a szórakozásból áll.
-Jó duma
-Hogy pattant ki az agyadból az hogy tetszel nekem?
-Én nem is látom érzem rajtad ment egyre közelebb a lányhoz s simította meg az arcát közben oda nyomta a lányt a falhoz....
-Mit érzel te rajtam?
-Vissza fogod magad mert megőrülsz ha a közelemben vagy....
-Ez nincs így.
-Akkor most is miért remeg a hangod....
-Nem volt senki sem ilyen közel hozzám még és félek tőled.....
-Akkor nem is vonzódsz hozzám hanem félsz?
Zsáklin úgy látta jobb lesz ha ezt adja be a fiúnak.
-Nagyon félek.
-Mitől.
-Attól hogy megcsókolsz és én nem akarom hogy te megcsókolj engem mert nem szeretlek.
-Nem foglak megcsókolni mert az hogy hallhatom a lélegzeted és ilyen közelről nézhetem az arcod még a legszenvedélyesebb csóknál is jobb
-Már elhiszed hogy nem játszom veled?
-Igen pedig jobban örültem volna ha igen ezzel a fiú elindult az ajtóhoz s ki nyitotta.A fiú azért örült volna jobban annak ha a lány játszana vele nem pedig félne mert akkor legalább valamilyen vonzódást érzett volna iránta
-Menjünk.
-Jó ötlet.....
Előre engedte a lányt aztán becsukta az ajtót s bele ütött a falba ököllel a csalódottságtól.
-Hogy, hogy így eltüntetek?? kérdezte Robertó Zsáklint.
-Kérdezd a barátod.
Robertó körül nézett és látta barátját a folyosó másik végén ahogy a falhoz döntve fejét állt.
-Mi történt?
-Nem azért remegett mert nem bírt magával.Félt tőlem,nagyon félt hogy megcsókolom pont én akit nem szeret.
-Ne csináld ezt nem szabad ennyire kikészülnöd semmi extra nem történt hozzá szokhattál volna már tőle ehhez a viselkedéshez...
-Lehetetlen hozzá szoknom ehhez értsd meg én akarom őt akarom hogy az enyém legyen,mert mindig csak rá gondolok és arra hogyan lehetne az enyém mert szeretem a nézését,szeretem a stílusát,szeretem mindenét. Én azt hiszem szerelmes vagyok Zsáklinba.
-Úr isten Hulió Albertó nem gondoltam hogy ez a nap valaha eljön a te életedben.
-Tudod mennyire szarul esik az embernek az ha szeret valakit és erre kiderül hogy fél tőle az a személy.
-Eltudom képzelni és már megértem hogy ennyire mélyen meg érintett ez a dolog téged de most nincs idő arra hogy ezt ki tárgyaljuk.
-Nem megyek be angol órára mond azt hogy rosszul lettem vagy nem tudom.
-De!
-Muszáj ezt feldolgoznom magamban.
Rohant le a lépcsőn a fiú a földszintre a kijárathoz onnan pedig a parkolóba a kocsijába.
-Nem lehetek ekkora balfék  hogy szerelmes lettem.....Mondogatta magának a fiú miközben padló gázzal vezetett céltalanul....

Zsáklin mikor oda ért a terme elé pont akkor mentek be a terembe időben érkezett oda aztán az óra nagy részét merengve töltötte el....

Hulió Albertó céltalanul száguldott az úttesten mind addig a még nem bírta már és haza felé vette az irányt..
Leparkolt a garázsában aztán a bejárt felé vette irányát ami zárva volt nem volt otthon senki.
A fiú elővette kulcsát kinyitotta az ajtót de a végén a teraszon kötött ki ahol leült és elkezdet szivarozni...
-Mit tettél velem te nő?Miért kellesz nekem ennyire? Ki vagy te? Egy angyal vagy  maga az ördög aki megszállta a gondolataim és a szívem?
Hol rontottam el ??? Miért nem érzed azt amit én? Nézett keservesen maga elé a fiú miközben a szivart szívta s figyelte ahogy az égbolt egyre sötétebb és az eső is lassacskán eleredt.
-Jobban oda kellet volna figyelnem hogy mit csinálok mindent elrontottam.Ha fokozatosabban férkőztem volna a közelében akkor lehet nem félne.
Azt hittem értek a nőkhöz de rá kellett jönnöm most hogy egy pancser vagyok mert aki tényleg ér valamit azt nem tudom megszerezni.
Az eső csak zuhogott a hőmérséklet is egyre hidegebb volt így Hulió Albertó bevonult a szobájában lehúzta a redőnyöket, elindította a magnóját s csupa nyálas zenéket hallgatva feküdt ágyában azon törve fejét hogyan tovább....