Másnap Hulió Albertó nagy erőt vett magán és próbálta álcázni megtörtségét.
-Oda menjek hozzá vagy ne menjek?? menjek vagy ne??kérdezgette magától Zsáklin a folyosón állva.
-Ha ennyire oda vagy akkor menj mááár!,mondta Miranda.
-Neked is jó reggelt!
-Ühmm.Sziiia.
-Asszem nem csak egyesekkel kell beszélnem hanem veled is.
-Na miről?
-Lehetséges az hogy nem kellet volna bele avatkoznod abba hogy Hulió Albertó mit is akartőlem.
-Zsáklin én csak neki akartam ezzel jót mert én rajtad se tok ki igazodni.
-hogy hogy?
-Néha olyan érzésem van hogy oda vagy teljesen Hulió Albertóért.
-Hányszor mondjam neked el hogy nincs ilyesmiről szó.
-Akkor most miért vagy annyira kikészülve hogy vége beszélhess vele?????
-Te nem láttad az a szemében amit én.
-Na menjél már akkor oda hozzá.
-ÁÁÁ nem megyek úgyse tudnék mit mondani neki.
-Dehogy nem rá kérdeznél h mi bántsa a lelkecskéjét.
-Inkább meg várom h ő szóljon hozzám.
-Hát már úgy se bírja sokáig nélküled szerintem.
-Úr isten ott van!Mondta hangosan Hulió Albertó miközben nézett a távolból Zsáklinra.
-Én is látom!Szólalt meg Robertó.
-Ezt most hangosan kimondtam?
-Igen.
-Azt se tom már mit csinálok.
-Szörnyű vagy barátom.
-Be kell látnom igazad van.Már nem találok a régi önmagamra.
-Már esküszöm csak az hiányzik hogy bele szeress Zsáklinba....
-Amilyen gyenge vagyok most képes lennék elveszíteni a fejem.
-Barátom én erre csak azt tudom mondani hogy mindenben melletted állok.
-Köszönöm....
Pár óra múlva Zsáklinék a B épület előtt álltak és várták a Kémia tanárt.
-Hogy fogod ezt a két kémia órát túl élni Zsáklinnal?
-Fogalmam sincs.
eközben megérkezett a tanár.
Zsáklin le ült a helyére aztán Hulió Albertó is nehezen de oda vánszorgott és köszönt a lánynak.
-Szia.
-Szia.
Kissé kellemetlenül érezte magát a fiú és érződött is ez rajta olyan feszült a hangulat köztük.
-A mai órán párban kell kitöltenetek egy két oldalas lapot 2 órátok van rá nekem most mennem kell egy tanári megbeszélésre majd benézek rátok
ügyesetek legyetek!Pedró és Nina osszatok lapokat.
-Úr isten közösen kell dolgozniii...Mondta magában Hulió Albertó.
Zsáklin maga elé vette a lapot kinyitotta a könyvet és egy két dolgot kikeresett belőle......
-ÚÚ basszus.
-Zsáklin te egyedül dolgozol?mondta a tanár aki leellenőrizte a tanulókat.
-Dehogy is csak ezt a feladatot most én akartam egyedül megcsinálni.Mondta fedezve a fiút Zsáklin.
A fiú csak hálásan rá tekintett oda fordult hozzá.
-Kössz hogy kimagyaráztad.
-Nincs mit.
-Na add ide én is csinálok valamit.
-Nem kell.
-Biztos ? Mindent értesz??
Zsáklin aztán rá nézett az egyik feladatra amivel egy csomót küzdött de nem jutott még mindig semmire sem.
-Na jó ezt a feladatot egyáltalán nem vágom.
-Hagy nézzem!
-Itt van.
-Jah öm mindjárt megoldom....Kivette a lány kezéből a tollat s közben megsimította a lány ujjait.
-Bocsi.... mondta Zsákinnak.
A lány erre nem reagált.
-Mindenért Bocsánatot kérek .
-Mi mindenért?nézett értetlen kedve.
-Mindenért ami most és a múltban történt.Nem is értem hogy állhattál velem szóba.
-Tudod már?
-tudom, és én szégyenlem magam és én mindig is tudtam h az apám nem a legjobb ember de ezt még tőle is meglepett.Én annyira sajnálom fogta
meg a lány egyik kezét miközben a fiú apja helyett is bocsánatot kért és szégyenkezett.
-Elhiszem hogy sajnálod ezt ..... vette el finoman a kezét a fiútól.
Nagy csend támadt ezek után...... a fiú megcsinálta a maradék feladatokat ....
-te nem tehetsz semmiről sem.Szólalt meg a lány a hosszas csend után.
-talán csak arról hogy megszülettem.
-Jajj ne mondj ilyet! jól vagy?
-Nem.
-ennyire mélyen érintett ez a dolog?
-Nem csak ezt tudtam meg hanem apám sok más szörnyű dolgát is.
-Akkor ezért van ez a megtörtség a szemedben.
-Ennyire látszik?
-Hát tudod ahogy szombaton rám néztél az mindent elárult az érzéseidről és be kell vallanom sokat gondoltam rád aznap este.
-Komolyan?
-Igen.
-Szombaton még nem tudtam semmit sem csak pénteken össze vesztek a szüleim szokásaikhoz híven ezért voltam ennyire kész.
-sokat szoktak veszekedni?
-Igen de ha lehet ne mond ezt senkinek sem és ne beszéljünk erről többet.
-Jól van persze.
-Köszi.
-Alap.
-Zsáklin én azért még szeretnék a történtek ellenére veled jóba lenni.Vagy is beszélgetni érted?
-Persze hát ez nekem sincs ellenemre fel téve ha te nem állsz neki udvarolni.
-tudod mit?
-Na?
-Ha udvarolni kezdek vagy üss le vagy ne vedd figyelembe.Mert sajnálom de nem bírom ki azt ha mellettem vagy akkor ne mondjak semmit sem neked azzal kapcsolatban hogy bejössz nekem.
-Inkább a másodikot választom nincs kedvem folyton ütögetni téged sőt akkor most is leüthettelek volna.
-Legalább addig is hozzám érnél amíg le ütsz.
-Ajj fejezd már ezt be.
-Bocsiii.
-De amint látom jobb kedved lett egy picit.
-Jól látod tényleg jobb lett mert azt terveztem rád se nézek mert annyira szégyenlem magam erre meg tök jó újra beszélgetünk.
-Te annyira dilo(bolond) vagy.
-Ja nem tom ki nem tudta megoldani a feladatokat.
-Hehe amúgy nem így gondoltam.
-Akkor?
-Nem tudlak meg érteni téged.
-Miben húzta fel a szemöldökét a fiú.
-Abban hogy miért vagy ennyire kész tőlem. Annyira átlagos vagyok, apuci kislánya vagyok.
-Már nem gondolom azt hogy apuci kislánya vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése