Szétválasztott szívek: Szétválasztott szívek 54.rész

Zsáklin a szobájában feküdve nézte a plafont s csak az járt a fejében ahogy a fiú közeledett felé....
-Az az illata istenem.... ábrándozott Zsáklin de aztán észhez tért..h:a nem kezdtem volna el lekoptatni magamról akkor ő nem lett volna kíváncsi
és ááá ez az egész dolog nem történt volna meg.Lehet bocsánatot kéne kérnem ááá nem mert rá jönne hogy tetszik . Majd ha akar akkor ő helyre
hozza a történteket.Nekem tennem kell magam hogy nem érdekel.
-Mit csinálsz Zsáklin jött be a szobába Dzsémi.
-Amint látod fekszem.
-Nincs kedved kiruccanni?
-Eltaláltad.
-Mi bántja a kis lelkecskédet nővérkém?
-Csak rossz napom volt ma.
-Női gondok?
-Nem!
-Akkor meg miért vagy ennyire kikészülve?
-Nem lényeg de hova akarsz menni?
-Nem tudom de elegem van ebből hogy itthon punnyadunk.
-Meny a Krisztikédhez.
-Mennék én de még nem állíthatok csak úgy be.
-Hát sajnálom.
-Nem szeretnél Húlió Albeertóval találkozni?
A lány csak ránézett öccsére azzal a tekintettel ennek meg most ez hogy jött?
-Valami rosszat mondtam Zsáklin?
-Mond csak el nekem miért szeretnék én azzal a gyerekkel találkozni?
-Hát nem tom mert talán tetszik neked .
- Nem tetszik és nem vagyok rá kíváncsi...csak most is épp azt várom hogy holnap legyen már.Persze ezt a lány már csak magában mondta.
-Bocs h kitaláltam ezt.
-Nem baj csak légyszí ne ejtsd ki a nevét itthon mert ha anyuék meghallják nem tom mit mondunk nekik.
-Kinek mondtok mit? Jött be Alex a szobába.
-Semmi.....nézett egymásra a két gyerek röhögve hogy ki se mondják hogy mit adnának be nekik már egyből meg is jelen az egyik szülőjük.
-Valamiben sunyítótok?
-Nem csak egyszerűen nem lényeg az amiről beszélgettünk.
-Jól van én is ilyen voltam semmit nem mondtam el anyuéknak....
-Ajj apu most úgy csinálod mintha mi nem beszélnénk meg veletek a dolgainkat....mondta Alexnek a lánya.
-Jó igaz....Ti nem unatkoztok?
-Ajj én nagyon apu mondta Alexnek fia.
-Én is. Mondta Zsáklin még mindig a fiúra gondolva.
-Akkor nem jöttök el Ádámékhoz?
-Apu én mit csinálok Ádáméknál? kérdezte Zsáklin felháborodva,
-Nem muszáj jönnöd.
-Én jövök veled mondta Dzsémi.
-Akkkor elmegyünk mi fiam Zsáklin itt hagyjuk.....
-ÓÓÓ de jó enyém a ház pár órára....
-Biztos hogy nem jössz?kérdezte Melissza.
-Anyu nem tudnék mit csinálni ott nekem nem lenne beszélgető társam.
-Jó bocsánat igazad van de itthon mit csinálsz?
-Nem tudom lehet elmegyek sétálni...
-Sétálni ilyen időben?
-Néha jó egy kis eső....
-Zsáklin nem tudom mi van veled mostanában.
-Én sem tudom...
-Ajj majd beszélnünk kell .
-Oké.
-Na megyek. Ha elmész sétálni zárj be mindent .
-Jó persze na szia....
Eközben Hulió Albertójéknál....
Vanda épp most ébredt fel.
-Na mi a helyzet veled kis beteg cicám?Kérdezte Hulió Albertó hugát,
-Hát nagyon fázom...
Hulió Alertó leült az ágyra s meg tapogatta homlokát kis hugának.
-úr isten lázas vagy!Megyek szólók anyunak....Anyu lázas Vanda!
-A francba nem váltottam ki a lázcsillapitóját.
-Add a receftet kiváltom neki.
-Tessék itt van ki van töltve meg minden.
-Jó akkor megyek....

Zsáklin épp a kabátját vette s gondolta megy egy kicsit sétálni esernyő kíséretében....
-Na akkor most szépen kiszellőztetem a fejem....
Zsáklin észre sem vette és már a belvárosban volt...
Hulió Albertó már majdnem a patika előtt volt amikor egy rózsaszín lányt pillantott meg a járdán aztán lassan közeledet a lány felé aki épp körül
nézett hogy nem e jön autó mert át akart menni a zebrán amikor tekintetét fel emelte s az ezüst merciben ülő szép szeműt látta meg.
A fiú csak megállt a zebra előtt s percekig egymást nézték arra gondolva ki hova tarthat.
-Úr isten ez az őrült hova sétál ilyen esőben? Ha most nem sietnék a gyógyszer tárba akkor kiszállnék hozzá.
Aztán intett a fiú a lánynak jelzésként hogy át engedi a zebrán.
Zsáklin még egyszer belenézett a fiú szemébe majd rá lépett az út testre és átment a zebrán s közben hálából intett a fiúnak.
A lánynak fogalma se volt hová tart csak ment előre néhol jobbra vagy balra.
A szép szemű miután kiváltotta a gyógyszert sietett haza.
-Megjöttem!
-Ajj végre már szegénykém hányt is! Pedig alig evett ma!
-De akkor nem veheti be a gyógyszert ha nem evett.
-Tudom én épp ezért be fektettem a kádba..
-Anyu pucolj répát meg minden ilyesmit ami kell egy zöldség levesbe.
-Jó persze nézett értetlenül fiára Ivett.
-Főzni akarok a húgomnak.
-Te főzni akarsz?
-Igen!Tudom nem vagyok tehetséges de na most hagy legyek már én a tökéletes bátty.
-Nem kell főznöd ahhoz hogy jó bátty legyél.
-De hogy nem kacsintott anyjára majd kezet mosott s a konyhában termett.
-Anyu nézd meg Vandát befejezem a pucolást!
Ivett megint érdekesen nézett megint a fiára mert hát életében eddig max amikor 4 éves kis fiú volt akkor sürgött-forgott ez a gyerek.
-Jobban vagy már kicsim?
-Azt hiszem igen csak most megint álmos lettem.
-Akkor öltözz fel pizsibe és feküdj vissza aludni nem soká lesz kajád is mert a kedves Hulió Albertó főz neked.
-Hulió Albertóóó??? Mióta tud ő főzni?
-Semmikor óta.
-He?
-Nem tud csak próbálkozik... a szerelem az agyára ment mormolta magában Ivett.
-A szerelem ?
-Te hallottad amit mondtam?
-Igen...
-ÁÁ semmi lányom na gyere had töröljem meg a hajad.